A középkorban a mai Várpalota térsége egy mocsaras terület volt, melynek erdeiben először a 13. században épült vár, ezt későbbi források Bátorkőnek nevezik. A magas sziklaormon épült vár csak bajosan lett volna bővíthető, így a helyi birtokos Újlaki dinasztia egy új, tágasabb lakóépület építésére adott ki megbízást a 14. század második felében. A belső udvarral rendelkező, U-formában kialakított várra a korabeli dokumentumok már ’Palotaként’ hivatkoztak. Az Újlaki család 1524-ben bekövetkezett kihalásáig birtokolta az objektumot, majd – házasság révén – annak a Móré Lászlónak a kezére került, akinek alakja az Egri Csillagokban is megjelenik.


Szapolyai János 1533-ban szövetséges török erőkkel és aknakészítésben jártas bányászokkal felduzzasztott sereget küldött a vár ellen, mely sokáig állt ellen a támadóknak, ám végül megtört, Móré pedig elmenekült, majd később török fogságban halt meg. Veszprém 1552-es eleste után Várpalota lépett elő a legfontosabb végvárrá, mely sorra verte vissza a török folyamatos és fondorlatos támadásait. Thury Györgyöt 1558-ban nevezték ki a vár kapitányává, melyet ekkor már külső falöv is védett. Több újabb, sikertelen török ostrom után a palotaiak félelmetes reputációt vívtak ki maguknak az ellenség berkein belül.


A mesébe illően hősies, évtizedeken át tartó küzdelmek ellenére 1593-ban végül mégis török kézre került. A Rákóczi-szabadságharc során kurucoké lett a négy saroktornyos várkastély, akik sikeresen verték vissza a Habsburg seregeket 1704-ben. Várpalota későbbi földesurai, a grófi Zichy család barokk kastéllyá alakíttatták át. A 20. század során felújítási, illetve állagmegóvási munkálatok mellett régészeti feltárások sorai zajlottak le. Jelenleg múzeumként és kulturális rendezvényközpontként funkcionál. A várat ölelő parkos terület az elmúlt években teljes körű modernizáción esett át.
Fotók: Thury Vár / Facebook