Az ősidők óta lakott terület első templomáról 1121-ből származik az első ismert, írásos említés. Avatásakor Szent Kozma és Szent Damján tiszteletére ajánlották fel. Ezen kívül még annyi konkrétum ismeretes, hogy 1550-ben még állt a három harangos toronnyal és fazsindelyes tetővel ellátott épület, ám a török portyázások során feltételezhetően felégették és a falu is elnéptelenedett ezzel egyidejűleg.
Később, 1746-ban a településre újonnan érkezett sváb telepesek élesztették újjá a templomot a leégett romokból. Szűk egy évszázad múlva, 1824-ben viszont egy új templom építésének előkészítői munkái kezdődtek meg, melyet az eredeti helyére terveztek, immár barokk stílusban. Az alap kiásásán több, mint 200 ember, a faszerkezet létrehozásán pedig majdnem 350 ember dolgozott. Az első misét 1825 őszén tartották, bár akkor még csak félkész állapotban volt az épület.
A bearanyozott kereszt végül 1826 májusában került fel a toronyra, a kőművesek pedig egy hónappal később fejezték be a munkálatokat. Felszentelését maga a veszprémi püspök, Padányi Biró Márton végezte ugyanezen év augusztusában. 1854-ben azonban az egész falu tűzvész áldozata lett a templomtorony, a plébánia és a községháza kivételével. A most látható tető egy nagyvázsonyi báró támogatásával készült, a tűz nyomai még ma is tetten érhetőek a belső térben.
Fotók: vorosto.hu