Bakancslistás helyek a Balaton körül – Zichy-kastély, Lengyeltóti

Ki tudja miért, a déli part valamiért tárháza az elhagyatott kastélyoknak. Az egykor grófi kúriaként épült fényűző villák sokszor vettek át valamilyen közszolgálati funkciót a történelem egy-egy viharosabb korszakában, ám mára többségük teljesen használaton kívül tengődik és várja, hogy valaki megmentse a pusztulástól. Sajnos ennek a szomorú tendenciának eklatáns példája a Zichy-kastély is.

Fonyódtól és az M7-estől délre fekszik a 3000 lelket számláló Lengyeltóti, melynek városközpontjában lelhető fel a 8 épületből álló létesítmény mintegy 100.000 négyzetméteres ősparkkal. A kastély a Lengyel család megbízásából épült valamikor a 19. század elején, ám elkészülése után kisvártatva kénytelenek voltak túladni rajta a család férfi ágának kihalása miatt. Több nemesi család kezén is megfordult a birtok, míg végül az utolsó tulajdonos, Inkey Zsigmond el nem cserélte Zichy Nepomuk Jánossal.

János 1911-ben bekövetkezett halála után fia, Zichy Béla vette át a birtok gondozását és innentől datálható az ingatlan aranykora. Béla teljesen renováltatta az épületet, beköttette a villanyt és a vezetékes vizet, sőt még a fűtési rendszert is modernizáltatta. Ekkor összesen 28 szobát számlált a kastély, melyeket többek között biedermeier bútorok és jelentős értékű olajfestmények díszítettek, a csaknem 3200 kötetes könyvtárról nem is beszélve.

1919-ben egy rövid időre termelőszövetkezetté kiáltották ki, ám a tanácsköztársaság bukása után a birtoklás joga visszaszállt Zichyre, aki ezután azonban már Budapestről irányította napi telefonhívások formájában. Zichy Béla 1928-ban leszármazott és feleség nélkül halt meg, a kastély örökösei, akiket a végrendeletében megjelölt, pedig szép lassan elkótyavetyélték és végül Somogy vármegye tulajdonában kötött ki. A II. világháború alatt lengyel katonai menekülttáborként használták, majd 1944-től egészen 2006-ig üzemelt kórházként. Bezárása után pusztulásnak indult, jelenleg önkormányzati kézen van.