Drasztikusan megnő a Balaton vizének kábítószertartalma a Balaton Sound alatt

Drámai mértékben emelkedik meg a Balaton kábítószertartalma a Balaton Sound ideje alatt Zamárdi térségében – írja a Qubit cikke egy tavalyi kutatást alapul véve, melyet Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Pécsi Tudományegyetem munkatársai végeztek 2017 és 2019 között Zamárdinál vett mintákkal.

Az első komolyabb tanulmány a témában 2021 őszén jelent meg, amikor kiderült, hogy az angliai Glastonbury fesztivál alatt az élővilágra veszélyes mértékben került kokain és MDMA a helyszínen áthaladó Whitelake folyó vizébe. Legalábbis ez volt az egyik első kutatás a témában, amiről széles körben beszámoltak az újságok, pedig már a brit kutatók is hivatkoztak arra a korábbi tanulmányra, amelyet a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Pécsi Tudományegyetem kutatói jegyeznek, és amely a Balaton fesztiválkárosodását vizsgálta – olvasható a qubit.hu-n.

Az összesen nyolc magyar szerző, Maász Gábor, Molnár Éva, Mayer Mátyás, Kuzma Mónika, Takács Péter, Zrinyi Zita, Pirger Zsolt és Kiss Tibor részvételével készült tudományos munka 2021 januárjában jelent meg az Environmental Toxicology and Chemistry című szaklapban, angol nyelven. Talán nem véletlen, hogy Magyarországon szinte senki nem kapta fel rá a fejét, és megjelenése óta gyakorlatilag visszhang nélkül maradt: a címében („Illicit Drugs as a Potential Risk to the Aquatic Environment of a Large Freshwater Lake after a Major Music Festival, azaz „Illegális kábítószerek mint egy nagy édesvízi tó vízi ökoszisztémájára jelentett potenciális kockázat egy nagy zenei fesztivál után”) nem szerepel sem Magyarország, sem a Balaton, sem az, hogy melyik fesztiválról van szó. Később a szövegben ugyan nevesül a Balaton, sőt a mintavételi helyeket térképen is ábrázolták a kutatók, azt viszont csak a helyszínből, az időpontokból és a látogatószámokból lehet kitalálni, hogy az emlegetett fesztivál nem más, mint a Balaton Sound.

A magyar kutatók 2017 és 2019 között vizsgálták a Balaton vizét Zamárdinál, a Balaton Sound területén, a tóparthoz viszonylag közel (35 méterre) elhelyezett három mérési ponton, illetve két távolabbi (6–8 kilométerre elhelyezett) kontrollponton. A méréseket több különböző időpontban elvégezték: a fesztivál előtt 3 hónappal (áprilisban) és egy héttel (júniusban), valamint a Sound után egy nappal (júliusban), egy hónappal (augusztusban) és 4 hónappal (novemberben).

Összesen 10 tiltott kábítószer nyomát mutatták ki a vízmintákban, és szinte mindegyik kizárólag a fesztivál utáni napokon volt jelen a vízben, tehát valószínűsíthető az összefüggés a rendezvény és a droghasználat között. Legmagasabb koncentrációban a kokaint, a ketamint, illetve az ecstasy fő hatóanyagát, a 3,4-metiléndioxi-N-metamfetamint (MDMA) mutatták ki. Mint megállapították, a szerek többsége a vízben is „megőrizte farmakológiai hatását, ami potenciálisan káros hatással lehet az élővilágra”.

A balatoni tanulmány végigveszi, hogy milyen tudományos eredmények igazolják a fesztiválokon elszabaduló droghasználat vagy az általános kábítószer-fogyasztás globális növekedésének tényét, majd tudatja, hogy bár a drogok ökológiai hatása méltatlanul alalkutatott terület, „a legújabb tanulmányok arra utalnak, hogy a vízi organizmusokra, köztük a baktériumokra, algákra, gerinctelenekre és halakra is hatással vannak ezek a tiltott kábítószerek a környezeti szempontból releváns koncentrációkban”. A kutatók a következőket tűzték ki célul: egy zenei fesztivál előtt, alatt és után gyűjtött vízminták elemzését, a fesztiválon használt rekreációs szerek azonosítását és azok mennyiségéről pillanatkép készítését, a szennyező anyagok megjelenése általi kockázatok értékelését és felmérését, valamint a vízi környezetben jelenlévő pszichostimulánsok koncentrációjának átmeneti növekedésével járó kihívások megvitatását.
Bár magát a Balaton Soundot egyszer sem nevezik nevén a tanulmányban, a fesztivál könnyen azonosítható: „A tó partján évente nagyszabású, 5-6 napig tartó zenei fesztivált tartottak, amelyen 2017, 2018 és 2019 júliusában 154 ezer, 165 ezer és 172 ezer látogató vett részt.” A fesztivál előtt és után vett mintákban 34 szer maradványait keresték, alapgyógyszer és kulcsfontosságú metabolit (az anyagcsere során létrejövő melléktermék) formájában is.

Végül 11 szert azonosítottak a vízben: kokaint (és annak két metabolitját, a benzoilekgonint és az ekgonin-metilésztert), ketamint (és metabolitját, a norketamint), a tramadol nevű opioid fájdalomcsillapítót, az amfetamint, a metamfetamint, illetve az ecstasyhoz köthető vegyületeket (MDMA, MDA, MDAI).

Egyedül a tramadol jelenléte volt állandó, de annak mennyisége meg sem közelítette a kockázati határértéket, míg az egyértelműen a fesztiválhoz köthető rekreációs szerek közül néhány átlépte ezt a küszöböt. A 2019-ben megugró kokainkoncentráció az alacsony kockázati kategória eléréséhez volt elég, míg közepesen kockázatosnak ítélték a ketamin és az MDMA mennyiségét a vízben, egy nappal a fesztivál után.

A 2017-es és 2019-es Balaton Soundról származó minták hasonló szennyezettségi profilt mutattak, ami a kutatók szerint a két évben tapasztalt hasonló időjárási körülményekkel magyarázható – a fesztivál végére mindkét évben megérkezett az északi szél, amely erős hullámzást okozott a déli parton, és ez csökkenthette a fürdőzők számát, valamint hozzájárulhatott a kábítószerek hígulásához és szétterjedéséhez.

A drogszennyezést feltehetően nem úgy kell elképzelni, hogy valaki beleszór egy zacskó kokaint a Balatonba, inkább vizelet formájában kerülhetnek a szerek a tóba, de a kutatók szerint nem egyértelmű, hogy „a szennyeződés közvetlen vagy közvetett módon” került a vízbe – utóbbira példa lehet a nem megfelelő szennyvízelvezetés vagy a WC-infrastruktúra körülményei. Ráadásul mint írják, „a fesztivál területén a tiltott kábítószerek környezeti terhelése várhatóan sokkal nagyobb, mint amit megfigyeltünk, mivel a szárazföldi forrásokat (pl. a rögzített és mobil WC-ket, bokrokat) nem vettük figyelembe a vizsgálatban”.

Bár az egy alacsony és két közepes kockázatú drogkoncentráció nem hangzik túl fenyegetően, a kutatók hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat korlátai, illetve a témában végzett kutatások ritkaságából fakadó adathiány miatt a kimutatott értékek súlyosan alulbecsültek lehetnek. Ráadásul éppen azért, mert kevés kutatást végeznek a kábítószerek ökológiai hatásainak felmérésére, a most megállapított kockázati hányados is csak egy szám marad, hiszen nem sokat tudunk arról, mit okoz a drogok átmeneti jelenléte a vízi élővilágban.

Ha elvétve is, de azért már készültek kutatások a témában, és ezek közül néhányat a magyar tanulmány is felsorol.

Az amfetamin a szivárványos pisztrángnak (Oncorhynchus mykiss) és a nagy vízibolhának (Daphnia magna) is mérgező lehet, de az algák klorofilltartalmát is befolyásolhatja. A kokain és metabolitjai károsítják a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) DNS-ét, megváltoztatják a zebrahal (Danio rerio) viselkedési mintázatát, és roncsolják az európai angolna (Anguilla anguilla) vázizomzatát – utóbbi már 20 nanogramm/liter koncentrációnál előfordulhat, miközben a Balaton Sound után egy nappal 270 ng/l közeli értéket is mértek.
A metamfetamin pedig jelentősen gyengíti a hosszú távú memória kialakulását a nagy mocsáricsigában (Lymnaea stagnalis).

A teljes cikk itt olvasható.