Mikor kezdtél fényképezni és mi keltette fel az érdeklődésedet akkoriban? Volt valaki, aki inspirált vagy csak a pillanat törékeny szépségét próbáltad megragadni? Netán mindkettő?
2000-es évek elején kezdtem el raliversenyeket fotózni, mert az volt a nagy szerelmem, és el is jutottam több világbajnoki futamra, mint hivatalos fotós és ez nekem nagy sikert jelentett akkoriban.
Anno nem volt kedvencem, de több rali fotós munkáját is figyelemmel kísértem, aki akkoriban versenyeket fotózott. Már abban az időben is olyan képeket szerettem csinálni, amiben több természet van és kevesebb autó.
Az elmúlt 10 évben viszont a vitorlázás lett a legkedvesebb témám, miután az egyik barátom kivitt a Kékszalag kenesei bójájához, amikor annyira megtetszett az a rengeteg színes hajó a Balaton zöldes-kék vízén a bárányfelhőkkel, hogy azóta ez a téma a szenvedélyem. Ha egy példaképet kellene mondanom, az Carlo Borlenghi lenne.
A szakmai szemmel olvasók miatt kérdezem, hogy milyen felszereléssel vágtál neki ennek az útnak, milyen technikai fejlődésen mentél keresztül és milyen gépet használsz ma?
Először kölcsön kapott “kattintós” gépeket használtam, majd összegyűjtöttem egy Canon 35D tükörreflexes fényképezőgépre. Amikor kerestem egy kis pénzt, akkor a lehetőségekhez képest mindig fejlesztettem kicsit. Jelenleg Canon 5D II-t és egy IV-et használok többnyire fix objektívekkel.
Van kedvenc fotód magadtól?
Kimondott kedvencem nincs, de a Kékszalagon és az Alpokban készített képeket szeretem leginkább.
Képeidnek központi témája a természet. Többségében tájképekkel, tágas terekkel operálsz. Belülről fakad ez a vonzalom? Megrendelések esetében mekkora szabadságot engedsz magadnak?
Valószínűleg belülről fakad, mert kevés jobb dolgot tudok elképzelni, mint a Balaton közepén ülni egy csónakban vagy hegyek között túrázni az őszi színekben.
Témától függ, hogy mit engedhetek meg magamnak, de ha kreatív és jó napom van, akkor becsúszik néhány elvont kép is…
A világ szebbnél szebb pontjain készültek már felvételeid, ezek között mégis egyfajta prioritás érezhető a Balaton irányába. Tényleg így van ez? Munkálkodik benned némi lokálpatriotizmus?
Ez nem csoda, hiszen balatonfüredi vagyok. Szívesen utazok és dolgozom külföldön, de a végén mindig nagyon jó érzés hazajönni.
Van más fotós, akinek a Balatonnal kapcsolatos munkáját relevánsnak tartod?
Különösen azokat értékelem, akik az igazi arcát adják vissza a Balatonnak, nem pedig a túlzott utómunka köszön vissza.
A járványhelyzet jelenleg a társadalom szinte minden szegmensének működését átírja, ez alól gondolom a fotózás sem kivétel. Hogy állnak a terveid a nyári szezonra?
Sajnos a tavaszi rendezvények és a külföldi utazások lehetősége már elúszott. Fotós szemszögből sem mondhatnám, hogy ez lesz a legjobb év, de legalább most van olyasmire időm, amire eddig nem jutott. Terveim természetesen vannak, remélem minél többet és minél előbb meg is tudok valósítani.
Fotók: Szántó Áron