Arra, amit a zirci illetőségű Udvary Ferenc találmánya csinált talán nem az “úszott” a legmegfelelőbb szó, ugyanis az a harmadik, füstbe ment kísérlet után elsüllyedt a magyar tenger fenekére és roncsai állítólag a mai napig is ott nyugszanak. Történetét és annak kusza szálait egy amatőr történész csoport hivatott kibogozni 1939-ben, ám a második világháború egyre sötétedő viharfellegei ezt a kutatást is beárnyékolták és az végül annak tárgyával egyetemben a feledés homályába taszíttatott.
Meszlényi Pál, függetlenségi képviselő befektetésével alakulhatott meg a részvénytársaság, amely Udvary vízióját igyekezett életre hívni. Épkézláb, fennmaradt dokumentáció híján csak annyit tudunk pontosan, hogy a búvárnaszádot akkumulátor hajtotta, teste pedig négy hengerből állt össze. Ismeretes viszont még Udvary tekintélyes bizodalma a gépében, amiről azt állította, hogy akár képes lehet 60 km/órás sebességre is. Ez annak tudatában elég merész kijelentés, hogy az első hivatalosan is hadrendbe állított, magyar gyártmányú tengeralattjáró, az SM U-1 a maga 10km/órájával döntötte meg az akkori világrekordot.
Egy kisebb hévízi merülőpróba után, az első éles akció 1905 nyarán történt a keszthelyi kikötőben, ahol egy pár méter megtétele után az egyik henger bedobta a kulcsot és a hajó a tó fenekére süllyedt. Sikerült kivontatni és mentették, amit menteni lehetett. A második kísérletről kevesebb újságcikk maradt fent, de valószínűleg még 1905-ben történt és már Balatonboglárig is elértek. Állítólag maga Udvary vezette a járművet, amely útjának ezúttal motorhiba vetett véget. A naszád örökre elmerült, a személyzet pedig úszva tudott menekülni. Szerencsére egyik incidens sem járt halálos áldozattal.
(a képek csak illusztrációk)
Kiemelt kép: toretro.blog.hu