Bittera Gyula már a 1920-as évek elején felismerte az illóolaj növények hazai termesztésének és feldolgozásának jelentőségét, a magyar klíma-, valamint a talajviszonyok alkalmasságát erre – írja az eszakipart.hu.
Azon kevesek közé tartozott, aki előre látta az illóolaj feldolgozásában rejlő lehetőségeket, így sikerült a magyar földből kihozni azokat az értékeket, melyek hasznosítására addig legfeljebb csak elméleti szakemberek gondoltak. Közölt tanulmányokat a fekete rigó albinizmusáról és jelentős kutatásokat végzett a ragadozó madarak táplálkozásáról is. Katonai tanulmányokat is folytatott, de ezt a pályát elhagyva bölcsészet- és természettudományi doktori címet is szerzett.
Gyárai és üzemei exportra termeltek, levendulaolajának minősége és tisztasága vetekedett a híres francia levendulaolajokkal. Sikerre vitte vállalkozását, szakértelmére Amerikától Európáig felfigyeltek.
Úgy gondolta, hogy a hazai illóolajipar
létjogosultságát és a külföldi elismerését csak úgy lehet biztosítani,
ha itthon is sikerül világmárkájú terméket előállítani és ezzel stabil
export lehetőségeket biztosítani. Ennek érdekében külföldi szakmai
útjain tanulmányozta az egyes speciális termesztési körülményeket, és
feldolgozási módokat is.
Külföldről nemesített növényegyedeket illetve. vetőmagokat hozatott be.
Így például borsosmenta Mitcham-ot Angliából, levendulamagot
Franciaországból, köménymagot Hollandiából szerzett be.
A Magyar Általános Hitelbankkal együttműködve, létrehozta a első magyar illóolajgyárat, Kaposvári Illóolajgyár néven, melynek technikai igazgatója volt. Gyógy- és iparnövények exportra való kikészítésével és exportálásával foglalkozott a cég. Ezeket főként saját telepein termelt vadontermő gyógy- és ipari növény feldolgozásával nyerték ki, de jelentős mennyiségben vásárolt is fel, és készített illóolajat gyárában.
A gyár 1924-ig működött a vezetésével, az illóolajipar magyarországi mozgalma innen indult el.