Így lett az enyészeté a balatonfüredi görög falu

Csak a környékbeliek számára evidencia a Füred határában álló görög hatást keltő épületegyüttes. A jelenleg többnyire egy kisebbfajta szellemvárosként kísértő tematikus építészeti koncepció létezése azonban sokakban kelt meglepetést a mai napig. Viharos történetét kérészéletű vállalkozások és nagyravágyó vendéglátóipari ötletek szövik át – ahogy azt Bán Dávid részletezi az epiteszforum.hu portálon. 

1994-ben történt meg Balatonfüred határában egy termikus turisztikai egység, a köznyelvben csak görög faluként említett beruházás első kapavágása.  A beruházó és telektulajdonos Intell RB Rt. által a Balaton-partra álmodott, görög hatású házakkal mediterrán hangulatot teremtő vállalkozása az elképzelések szerint a következő évben már meg is nyitotta volna kapuit, de erre végül bő egy évtizedet kellett várni. A befektető ugyanis kellő tőke híján hamar bedőlt és nem tudta kifizetni a már elkészült munkákat sem. Nem sokkal később a tervezett üzletek tulajdonosai által alapított Görögfalu Kft. is nagyjából hasonló sorsra jutott, így az építkezés hosszabb időre megrekedt.

Folyamatos pereskedéssel eltelt hosszú évek után az új évezred elején úgy tűnt, hogy ismét megjelenhetnek a munkagépek a félbehagyott házakkal teli területen. Ekkor – ugyan csak második nekifutásra, de – a Masped Capital Rt. vásárolta meg a területet a félkész épületekkel együtt az eredeti beruházó felszámoló cégétől. A beruházó egy lendülettel megvásárolta a szomszédos, 3,9 hektáros területet is az önkormányzattól, azzal a céllal, hogy oda vízi vidámparkot épít. Az önkormányzat, aminek szintén jelentős pénze feküdt kintlevőségként az elvetélt vállalkozásban, ezáltal érdekelt is volt a helyzet mielőbbi rendezésében, azt a feltételt szabta, hogy a vidámpark előtt a görög falut kell befejezni. Akkori árfolyamon 300-400 millió forintra becsülték a bevásárlóközpontként nyilvántartott ingatlanok teljes befejezését, ugyanannyira, mint a szomszédban felépítendő vízi vidámpark bekerülési költségét. A beruházó, Gyurkovics Béla a terület gyöngyszemének vizionálta a beteljesedő görög falut, központjával egy mozaik járdával kirakott promenáddal, arról nyíló kaszinóval, „nagyon igényes diszkóval”, egy 1200 négyzetméteres könnyű- és komolyzenei programok befogadására is alkalmas rendezvénysátorral, 134 kisebb üzlettel és piactérrel. „Ha minden a tervek szerint alakul, akkor az idelátogatók igencsak kapkodhatják majd a fejüket, hogy mit is nézzenek meg, hova menjenek szórakozni” – írták reményteljesen.

2005-ben végül megnyílt az Annagora Park vidámpark és annak egyfajta hozadékaként a görög falu néhány bazárral, vendéglátóhellyel, ekkor még a hagyományos, görögös kék-fehér színvilággal. A terület azonban az elvárásokkal ellenére mégsem telt meg élettel, az üzletek többsége még a főszezonban is zárva maradt, szezonon kívül pedig kísértetvárosként állt önmagában. A vállalkozás pénzügyileg fenntarthatatlannak bizonyult, ezért tulajdonosai szabadulni kívántak a kihasználatlan, 120 „mediterrán stílusú kőbazárt” tartalmazó ingatlancsomagtól.

2007-ben egy magyar kézben lévő balatonfüredi vállalkozás, a Sundance Park Kft. kezdte felvásárolni a falu üzleteit és állapodott meg egyenként a tulajdonosokkal. A megújuló és a remények szerint életre kelő épületegyüttes megnyitását akkor 2008-ra prognosztizálták és a beruházás nagyságrendjét 3 milliárd forintra becsülték.

A felvásárlás persze a vártnál lassabban haladt, hiszen száznál is több tulajdonossal kellett megegyezni, így 2008-ban még csak az előkészületek zajlottak, igaz, azok láthatóan nagy lendületet vettek. Serényi Gábor az új tulajdonoscég ügyvezetője akkor úgy vázolta fel a jövőbeli elképzeléseket, hogy a területen a kereskedelmi tevékenység háttérbe szorításával szállodát, valamint egy szórakoztató-, és élményközpontot kívánnak kialakítani.

Egy évvel később azonban már valóban sikerült elkészülnie az új festést kapott és funkcionálisan is némiképp megváltozott falunak, bár az ígért zöldterületeknek nyoma sem akadt. Színvilága a kék-fehérről sárgára, terrakotta tónusúra módosult, a visszafogottabb hangulatra tervezett kávézókat és éttermeket bárok és diszkók váltották fel, a nyári napközbeni életet az éjszakai pezsgés vette át. A falu megcélzott korosztálya a húszas-harmincas éveiben járó, mulatni vágyó fiatalok voltak, de az nem derült ki, hogy a pörgő és várhatóan igen zajos buliparadicsom területén ki szeretne magas komfortfokozatú bungalót vásárolni. Ekkor úgy tűnt, hogy valóban sikerült némi életet vinni az elátkozott sorsú faluba. Egy ideig, ha nem is a teljes kihasználtsággal, de valóban bulinegyedként működött a terület.

A Sundance Parkkal azonban már 2011-ben komoly problémák voltak. A város önkormányzata is gondban volt, hogy mit kezdjen a helyzettel, már ekkor feltették a kérdést „bontás vagy szórakozás”? Beszámolójuk szerint a megkérdezettek, ha nem is túlnyomó, de többsége egy kulturált szórakozóhelyet látott volna szívesen a területen, ugyanakkor a városlakók felől egyre sokasodtak a panaszok a parkkal szemben. Kiderült, hogy a komplexumot működtető cég ellen felszámolás indult, de a lényegében társasházi formában működő tulajdonosi csoporttal, többségiben különböző kiskereskedőkkel nehéz volt zöldágra vergődni. Az önkormányzat közvetítőként próbált utat vágni a zavarosban, de nem túl nagy sikerrel.

A polgármester határozottan a bontás és a terület újrahasznosításának, ott egy lakópark kialakításának pártján állt, de ez a felmérések szerint akkor nem egyezett a városlakók véleményével. A park üzemeltetését átvevő S.D. Park Üzemeltető Kft. viszont a korábbiakhoz képest még nagyobb bulikat és koncerteket tervezett a területre.

A falu innentől kezdve Sun City néven futott tovább és szinte minden évben meg kellett küzdeni az önkormányzattal, hogy az adott szezonban ki tudjanak nyitni. Noha az üzemeltető próbálta a programválasztékot bővíteni, így a koncertek és diszkó mellett stand-up comedy-nek és autó tuning show-nak is helyet biztosítottak, de a szórakozóhely működése nem volt problémamentes, sok volt a lakossági panasz. A polgármester változatlanul kiállt az álláspontja mellett, hogy a bulinegyed, amely általában csak egyéjszakás vendégeket vonz a városba, nem szolgálja sem a füredi lakosok, sem a többi nyaraló érdekeit.

A város és az üzemeltető rendre lejátszotta a maga meccseit a szezonális megnyitás érdekében, de kezdett egyértelművé válni, hogy az év nagy részében üresen álló, egyre jobban lerobbant görög faluba nem lehet már igazi életet lehelni. Nyárról nyárra egyre kevesebb szórakozóhely nyitotta ki kapuit, bulikat is már csak hétvégén rendeztek, a házak nagy részéről pereg a vakolat, az ablakok be vannak deszkázva – sok helyen már a deszkázat is elkorhadt –, a sétányok elhasználódtak, tele vannak üvegcserepekkel. Egyes házak raktárként, nagykereskedésként üzemelnek, amik jobban idomulnak a környék diszkontáruházaihoz, építőanyag telepeihez. A város egyre eltökéltebb a bezárás ügyében, így 2020. február végén bejelentették, keresik a jogi megoldást a kisajátításra.

Bár még ezután is elérhetőek voltak olyan apróhirdetések, amelyek kisebb apartmanokat kínáltak a faluban Füred többi részéhez képest jutányos áron eladásra. Az önkormányzat nemrég újra felelevenítette a bontás szándékát, maga a városvezetés 41 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezik a társasházként működő faluban és állítása szerint az üzemeltető cég is partner lenne a felszámolásban. Viszont még mindig számos eltökélt kis tulajdonossal meg kell tudni egyezni, hogy végül tényleg elindulhasson a bontás, jelenleg keresik a jogalapot a folyamat meggyorsítására.