Mint írják, Magyarországon 1890-től számítható a lakosság madáretetési mozgalmának elindulása, így a 2021/2022-es tél a 132. szezon. Ennek kapcsán az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület arra hívja fel a figyelmet, hogy a madarakat a közvélekedéssel ellentétben nem azért etetjük, hogy életben maradjanak, a cél alapvetően a saját gyönyörködtetésünk, a mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál.
A közlemény emlékeztet, hogy az
énekesmadár-etetési időszak az első fagyok késő őszi beköszöntétől ezek
megszűnéséig, november második felétől márciusig tart. Az etetők
madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, a hótakaró vastagságától
és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj-
és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak. Az
énekesmadaraknak téli eleségként adható többek között napraforgó, alma,
bogyók és állati zsiradék. Ezek valamelyike már önmagában is elegendő
lehet; valamint az ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban a naponkénti
vízcsere. Bármi mással kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve
kockázatos lehet.
Az énekesmadarak téli etetésével szemben a vízimadarak etetése tömegesen
sodorhatja veszélybe, betegítheti meg és ítélheti pusztulásra az
állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a
természetvédelmi szervezetek.
A vízimadarak életmódja alapvetően tér el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért számukra az etetés életveszélyes kockázatot jelent, mert kikapcsolja a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozza. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését. A tömeges érintkezés ránk is veszélyes, ez különösen a madárinfluenza kapcsán jelent madárra és emberre egyaránt óriási kockázatot.