Nyolcvanötmillió éves ős-darázsfajra bukkantak Ajka közelében

Három, a tudomány számára teljesen új, mintegy 85 millió éves darázsfajt fedeztek fel Ajka térségében az ELTE és az MTM kutatói, melyeket az úgynevezett ajkait borostyán őrzött meg az utókor számára.

Hazánk területéről a borostyánkövek, vagyis a megkövesedett növényi gyanták több típusa is ismert. Minden hazai borostyán közül a Veszprém megyei Ajka mellett, a helyi szénbányászat nyomán előkerült, ajkaitnak nevezett borostyán a legkülönlegesebb. Az ajkait az egyetlen olyan magyar borostyánkincs, melyben nagy mennyiségű, úgynevezett zárvány ismert. A zárványok olyan kisebb-nagyobb objektumok, melyek akkor kerülnek a gyantába, mikor az még friss, mézszerű és ragacsos. Ezek leggyakrabban növényi és állati részek, utóbbiakra az ízeltlábúak zárványai a legismertebb példák – olvasható az ELTE Természettudományi Kar honlapján.

Idén januárban az ELTE paleontológusai egy kis, ajkaitba zárt pókot, valamint egy pattanóbogarat mutattak be a nagyvilágnak. Most azonban újabb leletek kerültek elő: ezúttal három, eddig ismeretlen darázsfajt rejtett az ajkai borostyán.

Hazánk legértékesebb borostyánleleteinek alapos vizsgálatához szükség volt olyan szakemberekre, akik a fosszilis darazsak alapos ismerői. A franciaországi Rennes-i Egyetem kutatói, Manuel Brazidec és Vincent Perrichot kitörő lelkesedéssel álltak a feladathoz, mindketten a fosszilis darazsak ismert szakértői. A vizsgálatokat a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékén található mikroCT-készülékével készült 3D-s modellek is segítették. Ez a készülék már korábban is segítette az ajkait-kutatást, a modellek ezúttal is a SZTE munkatársai, Szenti Imre és Kukovecz Ákos segítségével készültek el.

A vizsgálatok eredményei szerint a három példány mindegyike a tudományra nézve teljesen új fajt képvisel.

A három kis darázs nem csak azért különleges, mert mindegyikük a tudomány számára új fajokat képvisel. Fontos tudni, hogy ezek a darazsak az első fosszilis darázsfajok Magyarország területéről. Egyéb ősdarazsak ugyan ismertek hazánkból (pl. az ajkai szénnél jóval fiatalabb pulai alginitből), ezek azonban sosem kerültek leírásra faj-szinten.

Az ajkait-zárványok fontossága főleg a korukban rejlik. Az ajkai kőszén, és vele együtt az ajkait borostyán is a késő-kréta időszakban, a santoninak nevezett geológiai emeletben, nagyjából 85 millió évvel ezelőtt képződött. Ez egy olyan időszak a földi élet történetében, amelyből nagyon kevés borostyán és borostyánzárvány ismert.

„Az ajkait pont ezért olyan izgalmas. Hiátuskitöltő szereppel bír, ezért igen sokat megtudhatunk általa bizonyos ízeltlábú-csoportok evolúciójáról, egyben a késő-kréta kori Bakony élővilágáról”  – mondta Szabó Márton, az MTM Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa, a kutatás vezetője.

Az Ajkanesia harmincipsziloni és az Amissidigitus belai az úgynevezett bogárölő darazsak családjába (Bethylidae) tartoznak, melynek az ajkai előfordulása világszerte a második a késő-kréta ezen időszakából. A Spathiopteryx soosi egy nagyon kevés lelet alapján ismert és mára teljesen kihalt darázscsalád tagja, melynek kihalásáról csak igen keveset tudni. Az ajkai felfedezésnek köszönhetően már tudható, hogy ez a bizonyos kihalás később történt, mint azt korábban a témával foglalkozó szakértők eddig gondolták.

„Az ajkai szén egy csapadékos, trópusi mocsárerdő növényzetéből jött létre. Ennek az élőhelynek az egykori állatvilágát már elég jól ismerjük: éltek itt egyebek mellett csigák, kagylók, halak, krokodilok, sőt dinoszauruszok is. Az elmúlt években az ajkait elkezdte megmutatni nekünk az egykor itt élt ízeltlábúakat is. Ha egy kis ízeltlábú elpusztul, a teste villámgyorsan lebomlik, elenyészik a természetben mindennapos lebontó folyamatok során. A borostyán azonban egy kis mentőhajó ebben a hatalmas sürgés-forgásban” – mondta Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszék vezetője.

A kutatók a sikereken felbuzdulva további ajkait borostyánok zárványainak alapos elemzését tűzték ki célul.

„Természetesen folytatjuk a munkát a további ajkait-darabkákban lapuló darazsakkal, valamint a leletek közt nemrég felfedezett, csótányszerű zárványokkal”  – számolt be a tervekről Szabó Márton.