Balatonföldvárinak lenni kétszeresen is jó. Soha nem kell azon gondolkodni, hova menjenek nyaralni, hiszen helyben van a tó. Másrészt pedig Magyarországon ez az egyetlen település, amelynek születését percre pontosan jegyezte fel a krónika. A Széchenyi család orvosuk, Korányi Frigyes javaslatára döntött úgy, fürdőtelepet alapít azon a helyen, ahol addig csak egy postakocsi-állomás állt, és ahová Kőröshegyről terelték le a marhákat inni a Balatonhoz – olvasható a portálon.
Úri sport
Az elhatározás valósággá vált, és 1896. június 14-én vasárnap 17 órakor ünnepélyesen bejelentették Balatonföldvár megszületését. Természetesen akkor Földváron nyaralni, élni még elsősorban a gazdagok sportja volt. Elég végigandalogni a Kvassay sétányon, pompáról és század eleji jólétről üzennek a csodálatos villák, kúriák. Egykor golfpálya és kaszinó is szolgálta az úri társaság passzióit.
A nagy fordulat a település fejlődésében akkor jött el, amikor a fürdőegylet prominens tagjai azzal az alázatos kérelemmel fordultak a Somogy megyei alispánhoz, hogy Földvár majdani jelentős gyarapodására a fürdőtelepen egy kikötő építtessék. A kérés megértő fülekre talált, és még abban az évben meg is kezdődött a kikötő építése a mai Keleti strand közelében, amiről az akkor még az építészetben úttörőnek számító 102 méteres vasbeton híd elején található dátumvéset is megemlékezik.
Nagy ünnep volt ez akkor Földvár életében. Most szeretnének egy másik kikötőt is építeni részben a Nyugati strand területén, a befektető is megvan, az engedélyek nagy része rendelkezésre áll, de az építés ellen egy civil csoport, a Mosolygó Balatonföldvár tiltakozik.
Egy, a napokban megszületett bírói döntésre hivatkozva a szervezet a közösségi oldalán arról írt, kétesztendei peres eljárást követően a Pécsi Közigazgatási Bíróság hatályon kívül helyezte a Veszprém Megyei Kormányhivatal határozatát, amely engedélyezte volna a Nyugati strand területére építendő, 175 vitorláshajó befogadására alkalmas kikötő létesítését. A civilek ezt hatalmas eredménynek tartják, de úgy látják, az önkormányzatot ez sem tartja vissza akaratának érvényesítésében.
Épüljön meg, csak ne ott
Az Index munkatársa a Radics klubban találkozott a Mosolygó Balatonföldvár egyesület négy tagjával. Valamennyien földvárinak számítanak, ki korábban, ki később érkezett a ma már városnak számító településre. Simon József például a nem igazán közeli Szolnokról jött. Ott folyóhoz szokott, de a víz itt is csak víz. József tulajdonképpen egy biológiai csoda, vétlen sofőrként túlélt egy frontális karambolt úgy, hogy utána 20 napig nyaktól lefelé megbénult, azóta még kisebb-nagyobb szünetekkel hat infarktusból lábalt ki, és szemmel láthatóan nagyon vitális.
Ahogy Szabó József mondja, már nem számítanak jöttmenteknek, mert akik ezt még elmondhatnák róluk, azok a földváriak már nem élnek. Kárpáti Péter örök mesélő, kifogyhatatlan a történetekből. Maga is hajós – mert a Balatonnál valaki vagy hajós, vagy ismer olyat, aki hajózik –, igaz, már vízi jármű nélkül. Aki viszont mindennap kihajózik a földvári kikötőből a feleségével együtt, az Herényi Károly, az MDF egykori ideiglenes elnöke, volt országgyűlési képviselő.
“Ez egy 2003 óta húzódó történet” – mondja Herényi Károly.
Onnantól szeretne a mindenkori település vezetése kikötőt létesíteni, de még egyszer sem sikerült. Legutoljára 2012-ben adta fel a polgármester, akkor még népszavazást is tartottak. Az egykori MDF-es politikus szerint ez akkor tízmillió forintjába került az önkormányzatnak.
Mind a négy vendéglátó kijelenti, nem kikötőellenesek. Épüljön, csak ne a strandra, az oda látogató negyvenezer ember rovására. Azt kifogásolják leginkább, hogy a 2019-es bejelentést – miszerint mégis megépítik a kikötőt – nem előzte meg társadalmi egyeztetés, urambocsá, népszavazás.
Azt sem értik, a többlépcsős engedélyezésbe miért nem a Somogy megyei Kormányhivatal folyt bele, hanem a Veszprém megyei. Furcsállják azt is, hogy a kormányhivatal alig egy hónap alatt el tudta dönteni, hogy megépülhet a kikötő, ami igen rövid időnek tűnik.
A Mosolygó Balatonföldvár egyesület tagjai szerint a helyi építési szabályzat szerint a Magyar tengernél egyetlen strand funkciója nem változhat meg. Ráadásul ha megépül a kikötő, a szabályok szerint annak százméteres közelségében nem lehet strand, így a fürdőzők szinte teljesen kiszorulnának a területről. Úgy vélik, ezért is semmisítette meg a bíróság a kormányhivatali engedélyt, így a törvénytisztelő magatartás az lenne, ha a kikötő építését elvetné az önkormányzat.
Be- és kiszorított strandolók
A Balaton talán ősz elején a legszebb. A helyieknek üdítő látvány, hogy a nyári zsúfoltsághoz képest szinte üres a part, a Kvassay sétányon a villák ismerősként biccentenek gondolatban az arra járókra. A szél most is az errefelé uralkodó északnyugati, a sirályok lassan egyensúlyozva lesik a vízfelszínt, mozgó célpontokat keresve. A fodrozódó vízben kisebb vadkacsacsapat mutogatja az égnek a farktollait, miközben csőrükkel a vízben halakat keresnek.
A nyugati strand kihalt, ugyanúgy, mint a nagy tesó, a fejlettebb keleti. A belépőárakat már nem mutatja a tábla, a kapu egyik szárnya nyitva. A vízzel szemben állva mutatják, merre épülne a kikötő. A kerítés környékén nyúlna be a strand területére 100 méteren a kikötő. Összesen 300 négyzetmétert vennének el a fürdőzőktől, illetve még ennél is többet, hiszen Herényi Károly úgy tudja, a kikötőktől legközelebb száz méterre lehet strandolni, itt pedig akkor összesen 50 méternyi partszakasz maradna.
Kárpáti Péter mutatja a nyugati mólóval szemközti Galamb-szigetet. Száz éve ez még nem volt ott. A kikötő megépítése után kezdődött iszaposodás, a homok feltorlódása alakította ki a szigetet, amit szép fokozatosan gyepesítettek, és beültették fával. Ugyanúgy keletkezett a vasbeton hídtól balra eső terület. Ott 1905-ben még a Balaton volt. Nem telt el száz év, és már ott is fák, bokrok jelzik: a föld újabb területet hódított el a víztől. A civilek szerint ez egyértelműen a kikötő okozta áramlások megváltozásának köszönhető.
“Ugyanez várna a Nyugati strandra is, ha megépülne a kikötő” – mondja Kárpáti Péter.
Hozzáteszi, őket az eljárás bosszantotta fel leginkább. Állítják, a 2019-es őszi önkormányzati választások előtt a később megválasztott polgármester, Holovits Huba választási programjában nem szerepelt a kikötő megépítésének a terve. A választás után pár héttel már a testület előtt volt az ügy. A Mosolygó Balatonföldvár egyesület tagjai szerint ez arra utal, már jó előre megvoltak a kiviteli tervek, a pénz és a beruházó is.
“A sunyiság az, ami felháborít. Az, hogy becsapták a helyi társadalmat. Ezer tonna beton kerülne a Balatonba. Ez nem jó, ezt meg akarjuk akadályozni” – teszi hozzá Kárpáti Péter.
A teljes cikk itt olvasható.