„Egyszer csak a semmiből egy nagy ütést éreztem hátulról a csípőmön, a következő pillanatban pedig a levegőben voltam. Az aszfaltra érkeztem, ahová bevertem a fejem. Hirtelen nem tudtam megmozdulni sem, el kellett telnie pár másodpercnek, mire felfogtam, mi történt.“
– idézte fel Lubics a történteket az esetről írott Facebook-posztjában. A sérüléseiről azt írta, hogy:
„Az eszméletemet nem vesztettem el, tudtam mozgatni mindegyik végtagomat, így amennyire lehet, az első sokk után némileg megnyugodtam. Már a mentőautóban fekve tört rám a sírás, amikor a gyerekekre gondoltam, és átfutott rajtam, hogy mekkora baj is történhetett volna… A mentők a veszprémi kórházba szállítottak további vizsgálatokra, ellátásra. Szerencsére néhány zúzódással és kisebb fejsérüléssel megúsztam…”
Az Athén és Spárta között rendezett verseny győztese a baleset körülményeiről a következőket írta:
„Mivel ilyenkor mindig felvetődik a kérdés: a szabályoknak megfelelően az út jobb oldalán futottunk egymás mögött, egy oda-vissza szakaszon, tehát az út mindkét oldalán voltak futók. Zenét nem hallgattam, a baleset egy jól belátható egyenes szakaszon történt. Az úton több tábla is ki volt helyezve, ami jelezte a versenyt, és fokozott figyelmet kért az autósoktól. Aki engem elütött, meg sem tudott állni azonnal, még egy előttem futó srác karjának is nekicsapta a visszapillantó tükrét.”