Veszélyben a Balaton-felvidék történelmi kősáncai

A Balaton-felvidék rendkívül gazdag kulturális örökséggel bír. A többszáz éves parasztházak mellett már ókori civilizációk nyomai is fellelhetőek a környéken. A balatoni szőlőművelés története egészen a római korig nyúlik vissza. Ennek a tevékenységnek a melléktermékeként jöttek létre azok a kősáncok, amelyek még a helyi mikroklímát is befolyásolják – olvasható a 24.hu cikkében.

Pécsely falu a Balaton-felvidéken, a róla elnevezett medencében fekszik, repülőről, drónról, műholdról letekintve, erősen hunyorítva, egy tüdőre emlékeztet a két ikerrészből álló község. A környék valóban jó a tüdőnek: erdők, mezők, szőlők, rétek, lápok váltják egymást. A kultúrtáj szótári definíciója a térség, ahol már a rómaiak is szőlőt műveltek (régészeti leletek és római romok tanúskodnak erről), a borászkodás azóta is dívik.

Ám a kultúrtáj egy kevesek által ismert, de fontos alkotóeleme pusztulóban van: a kősáncok.

Mi ezeknek a kőhalmoknak a múltja és jelentősége? A választ két szakértőtől próbáltuk megtudni, az egyikük Pető Piroska okleveles környezetmérnök, fotográfus, aki rengeteg energiát öl a szőlőhegyek arculatának megőrzésébe. Azzal kezdte magyarázatát, hogy ezek a dűlőknek fontos részei a présházak ugyanúgy, mint a dűlőutak menti feszületek, és a szőlőhegyi kultúrtáj integráns részei a kősáncok is:

Ezek a környező területről „kidolgozott” kövekből létesített határmezsgyék, kősáncok a településsel kapcsolatos egyedi tájértékek közé, a kultúrtörténeti értékek főtípusának csoportjába tartoznak. Határjelként értelmezendők, de jelentőségük nem pusztán ebben rejlik. Az évezredekre visszamenő szőlőtermesztés hagyományaihoz kapcsolódnak, a ma embere számára közvetlenül jelzik az egykori (akár filoxéravész előtti) szőlőműveléssel hasznosított parcellák határait.

Mindenféle, az adott hegyen előforduló kövek keverednek e halmokban, triász korú mészkő- és dolomitféleségek, permi vörös homokkő és szürkés színű bazalt. Ezek a szőlőművelés közben oldalra dobott kövekből nőttek ki. Egyes kőmezsgyék fenn a hegyen olykor már elcserjésedtek, benőtte őket a növényzet. Más funkciójuk is van: „Egyben hőkiegyenlítő szereppel is bírnak ezek az objektumok, a szőlő érését elősegítve éjszaka plusz hőleadást produkálnak.” A sáncok néha párhuzamosan futnak a szintvonalakkal (olykor a hegygerincen, mint Pécselyen), de völgy irányú, merőleges sáncokat is találni.

Pető Piroska szerint óvni kell ezeket. Először részletesen fel kéne mérni és dokumentálni a kősáncokat, majd „akár a települési értéktárakban, az egyedi értékek között jegyezni kell, és egyúttal helyi védelemben részesíteni a hatékony megőrzés érdekében.” És persze az ismeretterjesztés és szemléletformálás is elengedhetetlen.

Törő Balázs, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum néprajzos szakértője elmondta, amióta errefelé szőlőművelés zajlik, azóta természetesen kifordulnak kövek a talajból, azokat pedig a birtok szélére halmozzák a gazdák. Így a kőhalmok, kősáncok valóban lehetnek ókoriak. Törő szerint abból lehetne következtetni a sáncok korára, ha úgymond kettévágnánk őket, és megnéznénk, mit tartalmaznak: „A kősáncok/kőhányások anyagába helyenként hulladék is kerül (főleg kerámia, de fém eszközök is) amik a szőlőhegyi használat során semmisültek meg, ezeknek lehet korjelző szerepük.” Ennél jobban felfedezhető az egész környék szőlőművelői eredete a szőlőparcellák vagy a feldolgozó-tároló épületek azonosításával.

A teljes cikket itt olvashatja.