Néhány évvel ezelőtt egy könyvtári Költészet Napja után, Petőcz András és Németh István Péter költők társaságában úgy terveztük, Somlyó György századik születésnapjára emlékezve egy szép, tartalmas irodalmi esttel is készülünk a könyvtárban. Sajnos a vírushelyzet közbeszólt.
Somlyó György édesanyja, Bolgár Margit boglári családból származott. A költő nagyapja, Bolgár Ignác bádogos és vízvezeték szerelő volt. Életének első 10 évét a kis Somlyó György Balatonbogláron töltötte, ide járt elemi iskolába. Később Budapestre került, de szabadidejében gyakran Boglárra jött haza. Erről bővebben az Önéletrajzaimból és a Rámpa című könyvében ír. Élete során Boglár mindig a szeretett, különleges hely maradt, így ír erről:
„Amit az ember ismer, az a veszélyeivel együtt is otthonos. A félelem a nem ismertnél kezdődik. (Talán ezért is próbáltam később annyi mindent megismerni, hogy minél kevesebb legyen, amitől félnem kell.) Mindenekelőtt azonban a tavat ismertem és a tó partját. De a vizet olyan magasról, mint a Margit-hídról a Duna, soha azelőtt nem láttam, s főként nem ilyen bizonytalan emberi tákolmány magasából. Legföljebb – igaz, még magasabbról – a boglári Várdomb tetejéről. De onnan nem lehet a Balatonba zuhanni. Ott csak lebegtetni lehet a képzeletet, ferde repülésben, mintha egyik kitárt szárnyad a tó volna lent, másik az ég idefönt. A hegytetőn állva, mintha víz és ég érintkezési pontjában lebegnél, eltűnik alólad a föld, e két laza, ingó éteri elem közt létezel – tó fölött, ég alatt.”
Tanulmányait a pesti bölcsészkaron, majd a Sorbonne-on folytatta, barátja volt Karinthy Ferenc és Devecseri Gábor. Már fiatalon a Nyugat költői közé tartozott. Személyes kapcsolatban állt József Attilával, Radnóti Miklóssal és Kosztolányi Dezsővel. Kossuth és József Attila-díjas költő, író, műfordító lett, számos Akadémia tagjai sorába választotta. Franciaországban és Olaszországban is élt. Számára Boglár mindig a varázslatos otthon maradt.