Sarvalyról mindössze egyetlen említést ismerünk, egy 14. századi pápai tizedjegyzékben. A környék a középkorban sűrűn lakott lehetett és a 15. századtól biztosan a veszprémi püspökség tulajdonában állt. A szomszédos falvak egytől egyig a török hordák betörésével pusztultak és néptelenedtek el az 1530-as években, így ez a feltételezés a történelmi homályba burkolózó Sarvalyra is kiterjedt és a későbbi ásatások is ezt a teóriát támasztották alá.
Részletes régészeti feltárása Holl Imre és Parádi Nándor vezényletével zajlott 1969-től, melynek során többek között 17 ház alapját, pincéket, gazdasági épületeket és különböző vaseszközöket (kaszát, kapát, szőlőmetszőkést, csoroszlyát és kézi mozsarat) fedeztek fel a szakemberek. Az izgalmas leletanyagról a további vizsgálatok bebizonyították, hogy a 15-16. századból való.
Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású kőtemplom valószínűleg a 11-12. században épülhetett. A pincék viszonylag nagy száma és az előkerült mezőgazdasági eszközmaradványok aktív borászati tevékenységről árulkodnak. A lakóépületek szintén kő alapra, de szerkezetileg fából készültek, így az utókor számára nem sok minden maradt belőlük.
Fotók: Google Maps