Az egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom még szintén az Árpád-korban, valamikor a 13. században épült eredetileg román stílusban, de később gótikus módosításokat hajtottak végre rajta és a toronnyal is a késő-középkor során bővült ki az épület. A török időkben, Veszprém 1552-es eleste után ezt az imaházat is felforgatták a hordák, de el végül nem pusztult, bár a falu egy időre elnéptelenedett.
A 18. század során kezdődött a visszatelepülés és a lakosság körében akkoriban túlnyomó többséget alkottak a reformátusok, akik szintén ezt a templomot használták a hitéletük gyakorlására egészen az 1730-as évekig, amikor a kis létszámú, de erélyes katolikus közösség visszaszerezte magának. Egy helyi birtokos, bizonyos Rosos Pál, a veszprémi székesegyház főesperese (később pedig püspöke), eszközölt átépítéseket az akkorra már jócskán leromlott állapotú épületen. A Rosos család kriptája máig itt található.
A barokk jellegű hagymakupolát a 20. század elején kúp formájúra cserélték. A második világháború után teljes külső, majd az ’50-es években teljes belső tatarozás zajlott le. A falakat Lővei Pál, művészettörténész kutatta és lelt végül többek között az eredeti, rég elfalazott, kőkerettel ellátott, gótikus bejáratra és egy azonos stílusú résablakra. A templom jelenleg is használatban van.
Fotók: szentkiralyszabadja.hu