A területet akkoriban birtokló Garai család 1427-ben kért pápai engedélyt egy kolostor alapítására a pálos rend számára, 1440-ben pedig már állt is a Szentlélek-kolostor. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend békés, a spirituális kontemplációra fókuszáló tevékenysége innentől datálható a térségben és egészen az 1540-es évek közepéig zajlott hitélet a monostor falain belül, amikor is annak lakói kénytelenek voltak elhagyni otthonukat a török hordák portyázásától tartva.
A falu szintén elnéptelenedett. 1546-ban már az ’elhagyatott’, 1732-ben pedig egyenesen a ’romos’ jelzővel említik a rendházat a korabeli dokumentumok. A területet ekkoriban a pápai pálosok birtokolták, az ő segítségükkel indult meg a község újratelepítése többnyire német ajkú morvaországi telepesekkel, akik az üresen álló monostor tégláit elhordták, ám alapjainak felhasználásával új, gótikus plébániát emeltek az 1780-as években.
A templom északi falában található a nemesi Szapolyai-család egy tagjának, Szapolyai Orsolyának reneszánsz stílusú, vörösmárványból faragott sírköve. Ugyanis ez a grófi dinasztia vette át a falu irányítását a Garaiak utáni időszakban. Szintén az egykori rendház emlékét idézi meg a Templom utcájának neve, a Pálos köz, mely Porva főutcájáról ágazik le.
Fotók: balaton.hu