A Balaton-part beépítése helyett a természetnek adna teret egy építésziroda

Teljes gőzzel zajlik a Balaton-part beépítése, amit azonban az érintett települések lakossága és a nyaralóközösség sem fogad egyöntetű lelkesedéssel. Szerencsére akadnak viszont olyan építészek, akik a környezettudatosság javára priorizálnak – számolt be a 444.hu.

A Magyar Művészeti Akadémia építőművészeti tagozata tavaly ősszel írt ki ötletpályázatot Keszthely partmenti központjának fejlesztésére. Mint a pályázatban írták, Keszthely városa a kikötő és a móló környékén, melynek jelenleg a városi strand és a sportpálya is részét képezi, egy „magas szintű szolgáltatást nyújtó, multifunkcionális együttes (strand, wellness, szórakoztató kereskedelmi és más egységek) létesítését tartja szükségesnek”, és ehhez várták az ötleteket a fiatal építészirodáktól. 

Erre a pályázatra adta be tervét a GUBAHÁMORI építésziroda két építésze, Hámori Péter és Guba Sándor. Tervük vállaltan a Balaton-parti fejlesztések kritikája volt, és a beépítés helyett azt javasolták, hogy a meglévő épületek egy részének elbontása után vissza kéne adni a terület nagy részét a természetnek. 

A tervük mellé csatolt leírásban hangsúlyozták, hogy nem céljuk mindent eltörölni a  part színéről, hanem javaslatot kívánnak adni az emberi igények átformálására. 

„A terv szerint megszűnik a hatalmas füves, burkolt strand a maga vendéglátóegységeivel, s helyette belső tavakkal tagolt ligetes, nádasos, száraz és nedves rétek épülnek vissza, ahol mindenki a maga igényeinek megfelelő természeti környezetben pihenhet. A csekély számú kiszolgálópavilon (mosdó, öltöző, szauna, masszázsfülke, iszapterápia) az elbontott épületek és csúszdaszerkezetek anyagából épül fel, csökkentve az építéshez felhasznált hulladékot. A vasút Balaton felőli oldala autómentes övezetté alakul, hogy a természetes környezetet minél kevesebb hang és levegőszennyezés érje. Ebbe az övezetbe csak emberi erővel hajtott járművekkel lehet behajtani (kerékpár, cargobicikli, csomagszállító-eszközök). 

A hanghatások és a csökkent emberi jelenlét miatt várhatóan újra megjelennek az övezetre jellemző állatfajok is, ahogy ezt a koronavírus-járvány miatti karanténidőszakokban tapasztalhattuk. Az eddig elvégzett vízparti feltöltések és építkezések miatt már csak egy irányított, természetközeli állapot létrehozása lehet a cél, a teljes élővilág regenerációja nem megvalósítható – ettől függetlenül szükség van arra, hogy a fejlesztési koncepciókba bekerüljenek az emberközpontúságon túli gondolatok is” – írták erről. 

Az MMA pályázata semmire nem kötelezi Keszthely városát, azaz előre lehetett tudni, hogy bármely építésziroda nyerje is meg a pályázatot, a tervük csak ötletként fog a városvezetés elé kerülni. Hogy miért tartották fontosnak, hogy beadják tervüket a pályázatra, és hogy hogyan kell érteni az emberközpontúságon túli gondolatok megjelenését az építészetben, arról a GUBAHÁMORI építészei írtak a 444-nek:

„Mára hatalmas irodalma van a fenntartható építészetnek, valamint az új építési, gépészeti technológiák és megújuló energiatermelők térnyerésének – alkalmazásuktól azt várjuk, hogy csökkenjen az épületállomány ökológiai lábnyoma. Ez elengedhetetlen, viszont ha megelégszünk ennyivel, miközben ugyanúgy folytatjuk a térnyerő építési kultúránkat, akkor semmin nem változtatunk, miközben rohanunk a természetes élőhelyek rendszerének összeomlása felé.

Hasonlatként tudnánk felhozni a szelektív szemét problémakörét: a szeméttel nem az a baj, hogy nem szelektíven gyűjtjük, hanem az, hogy létrehozzuk. Az épületeinkkel sem csak az a baj, hogy miből építjük fel, hanem az, hogy részei egy folyamatosan terjeszkedő, ember által uralt környezetnek, nevezzük territóriumnak. A territórium egy része a település, de nagyobb hányadát az út- és vasúthálózat, valamint a mezőgazdasági területek teszik ki, amiből teljesen kiszorulnak a nem emberi fajok – a biodiverzitást fenyegető katasztrófa gyökere itt keresendő.

Munkáink egy része ezzel a regionális léptékkel foglalkozik, mert a rendszerszintű problémákat ezen a szinten lehet kezelni: újra kell gondolni a tájhasználatot, a településfejlesztési stratégiákat, és a fejlesztési döntések előkészítésénél meg kell jelenjenek a nem emberi fajok igényei is: ebben tudnak segíteni az ökológusok, akik már hosszú idő óta kongatják a vészharangokat, de erre az építészi, városépítészi szakma szinte alig reagál.

A Balaton esetében már a 19. század végén megjelentek a figyelmeztető jelek, hogy az ember tájalakító munkája következtében változik az ökoszisztéma: iszaposodás, elhínárosodás, nádasterületek pusztulása, tájidegen fajok megjelenése, tehát ez nem egy mai dolog. Azok a döntések, amik az ember kényelmét szolgálják, mint pl. a Balaton vízszintjének magasan tartása a folyamatos hajózhatóság érdekében olyan döntések, amelyek bár hasznosak az embernek, de semmi másnak nem: az ennek következtében eltűnő nádassávok rengeteg faj eltűnéséhez járulnak hozzá.

A természetközeli, az ökoszisztéma figyelembevételével újraértelmezett fürdőkultúra nem újdonság. Franciaországban, a Maine partján fekvő Angers például a vízgyűjtő területek ökologikus szemlélettel való rehabilitációja során alakított ki ilyen típusú szabadidős területeket. Ezeknek is köszönhetően sikeresen tud megbirkózni a klímaváltozással járó, a térségben egyre gyakrabban megjelenő árvizekkel. Ahogy ebben a példában is jól látható, a természettel harmonikusabban kialakított szituációknak köszönhetően nem csak új fürdőkultúra, szabadidős lokációk jönnek létre, hanem hosszú távú gazdasági érdekek is ezt a fajta szemléletet kívánják meg.

Amikor találkozunk egy pályázati kiírással, amelynek célja, hogy egy eleve rendkívül sérült biotópot (ez esetben a Balaton vízparti sávját) tovább károsítana azért, hogy gazdasági érdekeket elégítsen ki, akkor úgy érezzük, hogy meg kell szólalnunk, mert nem jó a kérdésfelvetés. Ez az anyag erről szól: figyelemfelhívás, hogy nem jól gondolkodunk. Azt is fontosnak tartjuk, hogy ne utópiát hozzunk létre, hanem egy megvalósítható jövőképet, ezért a tervet egy ökológussal is egyeztettük, minden eleme kivitelezhető.”

A túlzott beépítés helyett a természet szempontjait figyelembe vevő leépítés terve a zsűri figyelmét is felkeltette, és a GUBAHÁMORI pályázata különdíjat kapott. Annak ellenére is, hogy a zsűri hangsúlyozza, a pályázatban kiírt funkcionális igény közül (strand, wellness, szórakoztató kereskedelmi és más egységek) többet a pályázó nem tudott vagy nem akart teljesíteni, de az ökológiai szempontok beemelését és az egyensúlyra való törekvésüket így is figyelemre méltónak találták. 

Az ötletpályázaton még egy különdíjas pályamű volt: Kálna Dávid és Nardai Sarolta pályázatában szintén egy harmonikusabb viszonyt akarnak megteremteni az ember és a víz között, többek között szintén úgy, hogy jelentős területeket visszaadnának a természetnek. Tervük részleteit az Építészfórum cikkéből lehet megismerni.