“Ácsorogtam az Öregtorony shakespeare-i romjai között” – A szigligeti Alkotóház története

A szigligeti Puteani-Esterházy kastély 1952-ben vált legendás kulturális gócponttá, ahol az ország legnevesebb és legkedveltebb művészei töltötték nyaraikat, ha éppen egy kis feltöltődésre volt szükségük.

A kastély első inkarnációját, egy késő barokk stílusú nemesi kúriát a feltételezések szerint 1785-87 táján építtetett a Tóthi Lengyel család. A 19. században az olasz eredetű Puteani dinasztia beházasodás révén jutott a birtokhoz, majd eszközölt klasszicista bővítéseket az épületen. Az Eszterházyak kezére az 1910-es években került, akik az adott korhoz képest modernizálták és csodás parkkal vették körbe a hányatott sorsú villát. Végül az 1945-ös államosítás során a Földművelésügyi Minisztérium vette birtokába az ingatlant, ahol Bölöni György kezdeményezésére Alkotóház létesült a területen az Irodalmi Alap jóvoltából.

Az új funkció némi átalakítást is igényelt, amely a következő tíz évben valósult meg. A Kádár-korszak szellemi krémje járt ide kikapcsolódni, relaxálni vagy éppen saját maguk által kitalált társasjátékokat űzni. A legnagyobbak fordultak meg itt egy kis laza vakáció reményében – a teljesség igénye nélkül – olyanok, mint Örkény István, Zelk Zoltán, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Magda, Nagy László, Pilinszky János, Németh László, Fekete István, Lázár Ervin, Weöres Sándor, Déry Tibor vagy Füst Milán.

Nemes Nagy Ágnes A lila fa című esszéjében ezzel az áhítattal ír a legendás szigligeti nyarakról:

„Létének első percétől fogva látogatom az íróházat, felkutattam a kert minden centijét, végiglaktam a kastély minden szobáját, ácsorogtam az Öregtorony shakespeare-i romjai között, húzattam fogat tapolcai fogorvossal, szaladgáltam pelék után a padláson, hallgattam Lukácsa bácsit, a mesemondó csőszt…”

Az Alkotóház egyébként ma is üzemel 30 vendégszobával és 75 férőhellyel. Impozáns udvarán szoborpark és fenyőritkaságok is fellelhetőek.