A terület 1945-ig egy nagybirtokos gazdaság majorságaként funkcionált, állatokat tartottak rajta. A TSZ-esítés és a kápolnapusztai állami gazdaság létrejötte után az állatok szép lassan elfogytak és az épületek is lepusztultak, míg végül 1980-ban el nem bontották őket. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park jogelődje, a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság vette meg a birtokot 1992-ben, ahol kisvártatva vízibivalyokat és szürkemarhákat kezdtek tartani és tenyészteni.
Télen az istállóban húzzák meg magukat a takarmányon élő állatok, nyáron pedig szabadon róhatják a rezervátum teljes területét. Életmódjukból adódik, hogy a dagonyázás elengedhetetlen fontossággal bír számukra és természetesen ebben sem kell hiányt szenvedniük. Alapvetően szelíd természetük akár a közvetlen kapcsolatot is lehetővé teszi a látogatókkal.
Kialakított sétaút vezeti az érdeklődőket pihenőhelyekkel, állatsimogatóval és kilátókkal tarkítva. Emellett bivalytörténeti bemutató is adott, de részt vehetünk egy kiállításon is, amely a Kis-Balaton flóráját és faunáját hivatott bemutatni, valamint a bivalyok szerepét a mocsaras, lápos térség élővilágában.