A várostól 5-6 kilométerre, a szórványosan lakott Fehérbézseny a középkorban mocsaras terület lehetett. Az innen magasodó domb stratégiai szempontból előnyösnek bizonyult a törökök számára 1570-ben, mikor Fonyód hevesebb támadásába fogtak. Saját terminológiájukkal, úgynevezett ellenvárat létesítettek, mely a következő évben készült el egy bő másfél hektáros területen. Az árkokon belüli rész kicsivel több, mint egy hektárt ölelt fel.
A híres törökverő Magyar Bálint személyesen utazott Bécsújhelyre segítséget kérni az ügyben. A végvári kapitány 1573-ban bekövetkezett halála után viszont a hordák új erőre kaptak és végül a bézsenyi palánkvárból indult a Fonyódra mért megsemmisítő erejű támadás egyik alakulata 1575-ben. Az erődítmény további sorsáról információ nem ismert.
A vár területén ma földút halad át, illetve gazdasági és lakóépületek is láthatók. Az objektum nyugati oldalán kettős sáncolás, valamint várárok nyomaira bukkantak a régészeti feltárások során. A déli és nyugati falak minden bizonnyal egy köríves védőbástyába (úgynevezett rondellába) torkollhattak. A külső árok felső földrétegeit már azóta megbolygatták, ám a belső árok vonulata még mindig egyértelműen kivehető.
Fotók: Magyar Várarchívum Alapítvány / varak.hu