A katonai komplexumot Kondor Márton és Feledi József tervezték a Monarchia megbízására. Három éves építkezés után végül 1911-ben adták át. Valóságos kis autonóm városkaként működött saját víztoronnyal, iskolával, kórházzal, templommal, lovardával, hűtőházzal, vágóhíddal, szennyvíztisztító teleppel, műhellyel, lőszerraktárral, valamint színházzal, hogy Közép-Európa legnagyobb lőterét ne is említsük.
Egykor még egy park és egy mesterséges tavacska is díszítette az 5065 hektárnyi területet a parancsnoksági épülettől északra. Az első világháború után egy hadifogoly tábort is kialakítottak itt, ahol több ezer orosz, olasz és szerb katona raboskodott. Ebben a táborban a foglyok saját valutával kereskedhettek, mely elkobzott javaik alapján járt nekik hozzávetőleges “vagyonfelmérés” után. 1944-ben a nácik kezére került, akik kisebb infrastrukturális átalakításokat eszközöltek.
A második világháborút követően az épületek állaga jelentősen leromlott, többüket életveszélyes állapotuk miatt le is kellett bontani. Az orosz katonák 1990-es kivonulásukkal vittek mindent, ami mozdítható. Azóta sokszor cserélt gazdát és időről időre mindig felüti a fejét egy újabb gondolat a hasznosítását illetően, ám jelentős előrelépés ez idáig nem történt.
Fotók: szallas.hu