A forrásfőt az 1970-es években készítették, majd az idők során egy csinos kis pihenő és tűzrakóhely is került mellé. A név a 18. század vége felé alakulhatott ki, amikor az erdős területeken rengeteg köbméternyi fa elégetése révén úgynevezett hamuzsírt állítottak elő, amelyet később salétrom, fehérítő, üveg vagy éppen szappan előállításához használtak fel.
Ekkortájt mintegy 4000 tonna hamuzsírt exportált az ország évente, ami olyan 6-7 millió köbméter fát vett igénybe. Az első erdőirtási törvény 1790-ben született, melyet aztán később, a 19. század során további szabályozásokkal egészítettek ki, ám az ezt megelőző időszak nyomát sok hasonló természeti egység hordozza a nevében a hamu- előtaggal országszerte.
A 301 méteren fekvő pont szomszédai keleti irányba a vázsonyi fennsík, nyugat felé pedig a Fekete-hegy. Szentjakabfa, Vigántpetend és Balatoncsicsó irányából egyaránt megközelíthető egy 2-3 kilométeres erdei séta árán. A környék egykor hatalmas bükkök hazája volt, melyeknek legnagyobb utódja a forrástól kicsit délre lelhető fel és mintegy 5 méteres törzskörmérettel büszkélkedhet.
Fotók: Böröndi József / Google Maps