Bakancslistás helyek a Balaton körül – Kájel Csipkeház, Balatonendréd

Somogy megye kulturális relevanciája népművészeti értelemben sosem képezte vita tárgyát. A rendkívül gazdag helyi folklór, bár modern korunkban már igencsak kikopóban van, de még mindig tapintható, ha az ember a jellegzetes somogyi lankák közé vetődik. A magyar tengertől öt kilométerre fekvő Balatonendréd egy olyan intézménynek adott otthont a 20. században, amely a csipkeverés hagyományát professzionális szinten honosította meg a faluban.

A Csipkeház megalapítása Kájel Endre református lelkész nevéhez fűződik, aki 1908-ban hozta tető alá az első tanfolyamot Schwarz Erzsébet tanítónő szakmai felügyeletével. Az 1920-as trianoni döntés után, az elcsatolt területekről érkező tanítónők számára folytatódtak a képzések, akik úgynevezett csipketelepeken népszerűsítették az endrédi stílust. Ez olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy egy idő után a falubeli asszonyokat és lányokat biztos kenyérkereseti lehetőséggel látta el az endrédi csipke iránt megnövekedett kereslet.

Eleinte mintakönyvből készítettek fehér-, ágy- és asztalnemű díszítéseket nem csak hazai, de külföldi megrendelők számára is. Aztán a vásárlók igénye szerint fokozatosan kezdtek eltérni a mintakönyvtől. Változatosabb formák és anyagok is megjelentek a kínálatban, az érdeklődés pedig töretlen maradt. Az elsőosztályú minőség felett ekkorra már Kájel Endréné (Koroknai Zsófia) állt őrt.

A gyári csipke megjelenésével sajnos a manufaktúrának is befellegzett, de Kájel Sára, aki idő közben Bostonban telepedett le, szülei emlékére múzeumot hozott létre a mintegy másfél évszázaddal ezelőtt épült házban. A tárlat évtizedeken át fogadta az érdeklődőket, ám a Csipkeház jelenleg sajnos nem látogatható.