Kevés konkrétum maradt fent, de a történészek következtetései szerint az épületet valamikor az Árpád-kor kezdetén emelhették a Csák nemzetség ősei. A nemzetség neve későbbi iratokban is rendszeresen feltűnik, mint a várat övező Kás falu tulajdonosai. A tatárjárás után azonban a várat nem fejlesztették és egy idő után elavulttá vált, ennél fogva pedig stratégiai relevanciája is folyamatosan csökkent.
A birtokosok között a vértesszentkereszti apátság, a nemesi Rozgonyi és a torvaji Ugron család is megfordult. Egy 15. századi latin szöveg már úgy jellemzi a területet, mint mons Nagheg, in quo locus castelli haberetur vagyis „Nagyhegy, ahol egy vár helye van”. A romok a Kási-puszta és a Szent László monostora-puszta közötti domb egy nyúlványán találhatók, illetve tulajdonképpen ők maguk a dombnyelv.
A vár teljes területe egykor 95 x 90 méter lehetett, a régi árkok és sáncok vonulatai által kirajzolt koncentrikus ellipszisek viszonylag jól kivehetőek. Az objktum északi oldalán egy 60 méteres, mesterségesen kialakított terasz nyomai is tetten érhetők. A romok Nyim, Bábonymegyer, Lulla és Ságvár irányából egyaránt megközelíthetők, leginkább gyalogszerrel.
Fotók: Wikipedia