1951-ben, mikor a Veszprémet és a 71-es főutat összekötő új út építési munkálatai megkezdődtek a szükséges dolomitot a közeli Lovasi Mackói murvabányából szállították. A dolomit bányászat közben a munkások azonban szokatlanul nagy állati maradványokra bukkantak egy jellegzetesen finom állagú, úgynevezett földfesték gödörben. A korabeli régészek 35 és 45 ezer év közé becsülték a leleteket, de a szakma korszerűsödésének hála, későbbi szénizotópos vizsgálatok bebizonyították, hogy 11750 éves eszközökről van szó.
A felső paleolitikum végén már elterjedt az eszközhasználat az őskori emberek között. Ezek a tárgyak elsősorban a vadászathoz és a halászathoz kapcsolódtak vagy a mindennapi életet tették könnyedebbé (például kaparók, pengék, dárdák). Ebben az időszakban már a vallások és a hozzájuk tartozó különböző rítusok is megjelentek a korai közösségekben. Tudjuk, hogy temetésnél például vörös festéket használtak és gyógyítási ceremóniákon is jelen volt ez az anyag, a barlangrajzokról nem is beszélve, így nem csoda, hogy a vörös porfesték lelőhelye nagy értéket jelentett akkoriban.
Az első régészeti feltárásokat Mészáros Gyula és Vértes László végezték. Kiderült, hogy mintegy 24 köbméter porfestéket bányásztak ki innen állati csontokból megmunkált eszközökkel, amely akkora mennyiséget jelent, hogy akár kereskedelmi célokra is következtethetünk belőle. Gím szarvas agancsából, kőszáli kecske bordájából, különböző lapockákból és a korabeli vaddisznó csontjaiból készült vájó szerszámok kerültek elő az ásatás során. Mivel a bányászat az emberi történelemnek ebben a szakaszában még ritkaságszámba ment, így nem is csoda, hogy Lovas települése olyan büszke erre a kuriózumra. A relikviák a faluház pincéjében, előzetes egyeztetés alapján tekinthetőek meg.