Egy szűk évtizeddel később a Pesti Hírlap így számolt be a kastély helyzetéről: “A püspöki nyaraló közel van a jótékonyságáról maradandó emlékeket hagyott boldogult Ranolder püspök roppant terjedelmű szőllőbirtokához, melynek egykor nagy fényűzéssel berendezett termei, kápolnája, a tengernyi áldozattal szakértőleg kezelt s aranyszin nedűt termő tőkéi, ma az egyik utód szomorú gazdálkodása mellett — mint gyászemlékek — intenek a veszprémi sírbolt felé”.
Az épület a püspök örököseitől végül Freistlander Jenő, a tótvázsonyi uradalom birtokosának kezére szállt annak impozáns szőlőbirtokával egyetemben, aki egy ideig bortermeléssel foglalkozott az értékes területen. A kúria a 20. század első felében meglehetősen sűrűn cserélte gazdáit többnyire zsidó származású kereskedők között. Az 1930-as évek zsidótörvényeire hivatkozva végül az állam elkobozta és a korabeli honvédelmi miniszter, Bartha Károly tulajdonába került, akitől az 1950-es államosítás során vették el.
A szocialista időkben, a kor materialista ethoszának jegyében, a szenteket megformáló szobrait ledöntötték és 1954-től egy ideig növényvédő állomás üzemelt itt. Bár az országos műemlék nyilvántartásban szerepel, állapota legalábbis kétségekre ad okot. A köz számára nem látogatható, szögesdrótok övezik, építészeti kuriózumként viszont nagy jelentőséget hordoz.
Fotók: kitervezte.hu