A barlangot, amely a közeli Rezi-barlanggal egyetemben az Őshévíz egyik feltörési pontja is volt, először Dr. Dornyay Béla térképezte fel nagyobb részletességgel. A keszthelyi születésű kutató szerint a patak elődje egykor a Meleg-hegy gyomrából bugyoghatott elő, a sziklaüregek pedig a kürtő maradványai lehetnek.
Egy helyi mendemonda úgy tartja, hogy az Őshévíz kiapadása egy bizonyos Pethő Péter várúr nevéhez köthető, aki a szegényebb betegeknek – puszta kapzsiságból – nem engedélyezte a fürdőzést a fantasztikus gyógyhatásáról elhíresült vízben. A legenda szerint az egyik ilyen kegyetlen visszautasítás után a forrás nagy zúgás kíséretében a magasba szökkent, majd visszahullott a mélybe, ahonnét azóta sem tört fel többé.
Alsó nyílása az évek során eltömődött, így a hobbi (vagy akár a professzionális) barlangászok számára a felső nyílás javasolt a bejutáshoz. A barlangot a vártól csupán 200 méterre találjuk, miután leereszkedtünk az öregtorony alatti sziklaoldalon és megtettük a hozzá vezető körülbelül öt perces sétát. Sinka lika néven is ismert.