A Káli-medencét a 11. századtól a Kál horka, honfoglaló nemzetség lakta. Ezekre az időkre emlékszik a térség rengeteg falunevének -kál végződése. Koppány lázadása után azonban Szent István királyi, pontosabban királynéi birtokká nyilvánította az itteni területeket, melyek végül IV. László révén pedig, 1272-ben egyházi kezekbe kerültek.
A maradványok környékén részletes régészeti feltárás még nem történt és a fennmaradt dokumentumok sem említik a templomot. Minden valószínűség szerint a 13. században épült. A faluról is kevés feljegyzéssel találkozhatunk a korabeli iratok között, de azokon Sásd és Sásdikál néven is hivatkoznak rá, majd a Sóstókál alakban szerepel egy nemesi összeírásban utoljára. Pusztulását 1543-ra teszik a történészek, a törökök Balaton-felvidéki portyázásának idejére.
A romoktól északi irányba, mintegy 150 méterre találhatóak egy másik épületegyüttes darabkái is, melyet a környéken Pusztapalotaként tartanak számon. Egyes források római, mások pedig középkori építményként hivatkoznak rá. A területen szórványosan előforduló törmelék pedig az egykor a templom körül elhelyezkedő házakra enged következtetni.
Fotók: termeszetjaro.hu