A kréta kori mészkőkúpra emelt erődítmény alapja, az öregtorony alsó emelete az 1260-as években épült. Az objektumot a veszprémi püspökség bővítette ki egy jóval masszívabb kővárrá IV. Béla parancsára, melyet a tartományuraságot működtető Kőszegi család vett birtokba az 1300-as évek kezdetén. Tőlük Anjou Károly kezére szállt. A sorozatos ostromok által életre hívott stratégiai fejlesztések során a 16. századra a környék legbiztonságosabb kővárává fejlődött. Nem csoda, hogy Veszprém 1552-es megszállása után maga a püspök is ide menekült a török sereg elől.
Egy évvel később, 1553-ban a kor legmodernebb védőművével, a több emeletes Kövess-bástyával egészítették ki. Többek között ennek is köszönhető, hogy a hódoltság és a harcok időszaka alatt a vár végig (ha Habsburg fennhatóság alatt is, de) magyar kézen maradhatott. 1605-ben azonban az osztrák befolyás ellen felkelő Bocskai által vezetett hajdúsereg elfoglalta az épületet. Az akkori veszprémi püspököt, Újlaky Miklóst kivégezték és fejét a hegyen gurították le.
Militáris relevanciája később, a kuruc szabadságharc során is megmaradt, amikor is a lázadók fontos támaszpontjaként működött. Ekkor még lőport is gyártottak a várban. 1709-ben végül a kuruc sereg megadásra kényszerült, a császári hadak pedig lőgyakorlat címén felégették az egész komplexumot. Az erózió és az idő múlása közösen pusztították a gazdátlan építményt mintegy három évszázadon át. Régészeti feltárása csak az 1960-as években indult meg. Végül 2016-tól egy teljeskörű felújításon és állagmegóváson esett át.
Fotók: sumegvar.hu