Az Árpád-ház uralkodása alatt a Sáskát övező erdők királyi vadászterületnek számítottak, később pedig a Rátóti Gyulaffy család birtokolta a területet. A település első templomáról kevés konkrétum ismert. Annyi sejthető, hogy egy tatárjáráskor lerombolt kápolna helyére építhették az alapvetően román stílusú katolikus templomot.
Felszentelését IV. Béla végezte 1250-ben, Szent Imre herceg tiszteletére, július 2-án (Sarlós Boldogasszony napján). Építési idejét szintén erre a korra datálják. A török seregek 1548-ban égették fel Sáskát, egy irat két évvel később elhagyatott plébániaként írja le az egyenes szentélyzáródású épületet.
Újjáépítését 1759-re teszik a történészek, amely következtében néhány kései barokk jegy is fellelhető azóta. A harangokat 1754-ben és 1773-ben öntötték. 1924-ben állagmegóvás céljából szintén felújították. A donga boltozatos szentély mellett a hajóban két karzat is található, melyeket vasoszlopokra installáltak. A kősisakos imaház külső, simára vakolt falain ma is a középkori ablakok láthatók.