Bakancslistás helyek a Balaton körül – Tatár-likak, Balatonkenese

A kenesei Tátorján tanösvény már szerepelt korábban a rovatunk hasábjain, de egyik állomásának látványosságai, a Soós-hegy löszös oldalába vájt mesterséges üregek történelmi, helytörténeti és régészeti relevanciájuknál fogva önmagukban is mindenképpen megérnek egy misét.

Czakó Gyula 1912-ben megjelent könyvében számol be a partfő déli, függőleges oldalába vájt lyukakról, melyekből nagyszerű kilátás tárul a Balatonra is. Ebben az írásban a szerző már Tatárlikakként hivatkozik a barlangokra, mely kifejezést a helyi, népi terminológiából kölcsönzi. Hogy emberek életvitelszerűen lakhattak itt, arról az itt fellelhető kemencék, ablakok, rudak és szögek tesznek tanúbizonyságot.

A különböző szakmai források álláspontja nem egységes a barlanglakások történetét illetően. Egyesek állítják, és persze a nevük is ezt sugallja, hogy a vájatok a tatárjárás idején kerültek a hegyoldalba, hogy a falu népének egy része itt lelhessen átmeneti menedékre a veszedelem elől. Mások szerint a török hódoltság idején létesültek bár hasonló célokból. Annyi bizonyos, hogy írásos adatok dokumentálták, hogy 1676 óta laknak családok a likakban.

Modernebb forrásokból és a falu kollektív emlékezetéből egyfajta szegénytelep képe rajzolódik ki illetve a falu lakossága a település nem kívánatos elemeit is ide “száműzte”. A kilenc mesterséges barlang közül az alsók egy kis felfelé mászással, míg a feljebb elhelyezkedők csak kizárólag kötéltechnikai eszközökkel közelíthetőek meg. Töröklikaknak is nevezik őket.

Fotók: Wikipedia