Bakancslistás helyek a Balaton körül – Theodora-forrás, Kékkút

A Káli-medence sokak által favorizált, mediterrán utánérzést keltő vidékén fekszik a mindössze 54 lelket számláló Kékkút a vulkanikus eredetű tanúhegyek ölelésében egy tőzeges lápréten. A bájos, egyutcás település apró mérete ellenére gyógyító hatású ásványvizével ostromolta meg a világhír kapuit.

A környék már a római korban is lakott és ismert volt savanyúvízforrásáról, amelynek vizéről egy legenda úgy tartja, hogy Theodóra, bizánci császárné előszeretettel fogyasztotta. A községről szóló első írásos emlék 1338-ra datálható, ahol még Kőkút néven szerepel, Kékkútként először 1749-ben nevezi egy fennmaradt dokumentum.

A falu legnagyobb büszkesége máig az ásványvize, melynek palackozása eleinte Kékkúti Anna-forrás víz néven kezdődött 1907-ben, ám ekkor még csak a környékbeliek itták. A víz jó híre azonban szép lassan terjedésnek indult országszerte. A 20. század első felében számtalan kézen megfordult az üzem, vállalkozók és cégek adták egymásnak a kulcsot és plakátok, újsághirdetések is felütötték a fejüket.

A fejlődés impozáns ívébe a második világháború rondított bele, amikor a termelés teljesen leállt és csak 1957-ben indult be újra, amikor viszont számottevően növekedett a termelés a korábbiakhoz képest. A rendszerváltás után a Kékkúti Ásványvíz Rt. vette irányítása alá a közben gyárrá fejlődött üzemet és később két tanösvényt is létesített, melyek a Káli-medence természeti kincseibe engednek betekintést. A kút ma is szabadon látogatható.

Fotók: funiq.hu