Brutális áremelkedés jöhet a Balatonnál a 2025-ös szezonban?

A VisitBalaton365 ügyvezetőjét a penzcentrum.hu interjúvolta meg, melynek során az idei szezon várható fejleményei és az infláció hatásai is szóba kerültek.

A Balatont sokan még mindig csak nyári úti célnak tartják, pedig ősszel, télen és tavasszal is rengeteg élményt kínál – csak meg kell mutatni a másik arcát: a gasztronómia, a bor, a kulturális és sportesemények, valamint az aktív turizmus fejlesztése segíthet abban, hogy a tópart ne csak a strandszezonban legyen vonzó – többek között erről is beszélt a Pénzcentrumnak Princzinger Péter. Óriási feladata a szervezetnek a nyaralók mellett a szolgáltatók szemléletformálása is, hogy elhiggyék, van értelme az egész éves nyitvatartásnak. Az interjúban a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány kuratóriumi elnöke, korábban a BalatonBike365, jelenleg a VisitBalaton365 ügyvezetője beszélt az árazásról is: szerinte annak, aki a Kádár-nosztalgiában révedezik, persze, hogy értelmezhetetlen a Kistücsök árazása, és szerinte a piac lassan kiveti magából a nyerészkedő vállalkozókat. De szóba került az örök nyári slágertéma: a horvát Adria vagy a Balaton éri-e meg jobban, illetve beszéltünk külföldi jó gyakorlatokról és a magyar tenger örökségéről, amivel mai napig küzd – vetette fel főbb témáit a portál.

 

Pénzcentrum: Legyen kedves meséljen a VistiBalaton365 létrejöttének körülményeiről!

Princzinger Péter: A BalatonBike365 weboldallal és applikációval indult minden, amivel egyébként pont nem az volt célunk, hogy az emberek körbebiciklizzék a Balatont, hanem hogy távolodjanak el a parttól 5-8-10 kilométerre, fedezzék fel Vászolyt, Pécselyt, Szentantalfát, Badacsonyt, a Keszthelyi-hegységet vagy éppen a somogyi dombvidéket. Ez egy látogatómenedzsment megoldás, ami abban segítheti a térséget, hogy a jövőben ne csak az a 8-10 nagyobb település részesüljön a turisták költéseiből, amelyek a parton vannak, hanem a 177 balatoni térségi településből még legalább 80-90, ahol ugyan strandolni nem lehet, de van más izgalmas attrakció: egy kilátópont, egy sajtmanufaktúra, egy Kőröshegyi levendulás, egy Folly Arborétum, vagy egy Kápolnapusztai Bivalyrezervátum. A Balaton körül 20-30 kilométeres sávban olyan természeti csodák, olyan értékes látnivalók vannak, amelyek létezéséről a magyarok túlnyomó többsége egyáltalán nem tud.

Az oldalon és az applikáción négy évig dolgoztunk, és ezalatt az időszak alatt komoly kapcsolatrendszerünk alakult ki a helyi szereplőkkel, ezen felül létrejött egy infrastruktúra, melybe beletartoznak az útvonalakon lévő építmények, a pihenőhelyek, szervizoszlopok, táblák, kölcsönzők – létrejött egy kerékpáros turisztikai szolgáltatás együttes. Plusz lett egy 20 fős csapatunk, amiben van kerékpáros „szaki”, közgazdász, adatelemző, informatikus, bölcsész, jogász, turisztikai marketinges – tehát nagyon sokféle tudás összejött ebben a projektcsapatban. Éppen ezért a Magyar Turisztikai Ügynökséggel közösen úgy gondoltuk, erre a munkaszervezetre „rá lehetne adni egy másik kabátot” is, és elvállaltuk az általános balatoni térségi desztinációmenedzsmentet. Ez a VisitBalaton365.

Tehát akkor a Balaton térbeli kiterjesztése után az időbeli kiterjesztés lett a céljuk?

Inkább én úgy mondanám, hogy egy aktív turisztikai termékre, a kerékpározásra létrehoztunk egy szolgáltatás együttest, ami infrastruktúrából, emberi kapcsolatokból, tudásból áll, és úgy láttuk, amit mi a biciklisták, biciklis szolgáltatók vonatkozásában csináltunk, azt miért ne csinálhatnánk meg „nagyban”, az összes szereplő a vonatkozásában? Ezután egész egyszerűen az történt, hogy azt a BalatonBike365 Nkft-t, amit a projekt eredmények fenntartására hoztunk létre, átneveztük VisitBalaton365 Nonprofit Kft.-re. Az MTÜ pedig kötött velünk egy szerződést, melynek értelmében Balaton térségében a desztinációmenedzsment feladatokat mostantól mi látjuk el.

Mit tart a legfontosabb feladatuknak?

A szolgáltatók szemléletének formálását.

És az utazók szemléletformálása?

Persze az is fontos, de arra akkora szükség talán nincs, hiszen rengeteg szervezet, magazin, honlap, Facebook csoport létezik, amelyik a Balatont népszerűsíti, ezek egy része mögött van egy szervezet, egy szerkesztőség, vagy egy közösség, aki hirdetik, hogy a Balaton szép ősszel, télen és tavasszal is. Ezt rajtunk kívül is nagyon sokan mondják, ebbe a versenybe szerintünk nem kellett már beszállni. Ehelyett olyan weboldalt fejlesztettünk, amilyen még nem volt, vállaltuk például, hogy az év minden hetére három programot ajánlunk a Balaton térségében. Meg akarjuk mutatni a kétkedőknek, hogy rengeteg izgalmas esemény várja őket itt az év 3., 15. és az 52. hetében is. 100 magyarból 88 ugyanis nem tud róla, hogy a Balaton egész éves lehetőségeket kínál.

Ez hivatalos felmérés?

Igen, a saját kutatásunk, reprezentatív. Ebből tudjuk, hogy 100 magyarból 88 úgy tudja, hogy a Balaton az nem más, mint nyaralás, napsütés, lubickolásra alkalmas víz, lángos, sör, hekk, gumipapucs és drágaság. De azt alig tudja valaki, hogy egyébként a Balaton Magyarország egyik legnagyobb szőlőtermő területe és egyik legnagyobbborrégiója, hat borvidékkel. Az asszociációs kérdésnél a bor nem került bele az első 25 szóba, ami a megkérdezetteknek eszükbe jut a Balatonról. Éppen ezért, az egyik dolog, amit nagyon meg kell erősíteni az emberek tudatában, az a helyi gasztronómia és a bor ismertté tétele. Van dolog tehát ezzel is, bőven, annak a 88 embernek a fejében rendet kéne rakni, hogy világos legyen, a Balaton nem csak nyáron van ott, ráadásul ősszel, télen, tavasszal a szállás, az étkezés is olcsóbb.

Említette, hogy a szolgáltatók szemléletformálása talán még fontosabb.

Igen, mert ma még mindig sokkal több teendő van magukkal a szolgáltatókkal, segíteni kell nekik abban, hogy elhiggyék, hogy a Balaton tud négy évszakos lenni. Mondok egy konkrét példát: a szállodások, étteremüzemeltetők irányából rendre elhangzik az a kifejezés, hogy meg kell nyújtani a szezont. Ez nem állja meg a helyét! A szezont nem lehet megnyújtani, ahhoz a nyarat kellene megnyújtani, ami ugye lehetetlen. Szeptemberben a pedagógusoknak és a diákoknak kezdődik az iskola, a felnőttek visszatérnek a munkahelyeikre, rövidülnek a nappalok, korábban van és rövidebb lesz a naplemente, már nem olyan kellemes a víz hőmérséklete, és a szolgáltatók jelentős része bezár, mert így alakult ki az éves működésük ritmusa.

Tehát aki azt várja az októberi-novemberi Balatontól, amit nyáron nyújt, az csalódni fog. Viszont találhatna helyette valami mást: bort, szőlőt, gasztronómiát, kulturális eseményt, szabadidős porteseményt. Mi azt kommunikáljuk, nincs olyan, hogy szezonhosszabbítás, hanem van egy nyári Balaton, és van egy őszi Balaton, ami teljesen más, mások a szépségei, mások az értékei.

Az őszi-téli tó egy festői díszlet, háttérnek jó, szelfit csinálni, fotózkodni előtte, de ilyenkor nem szabad a Balatonra úgy gondolni, mint egy szuper nyaralóhelyre. Persze érdekes, csak egészen más miatt. Mondjuk szüreti mulatságok, kis léptékű, kulturált aktív- és gasztro fesztiválok, aztán a tél beálltával korcsolyapályák, adventi események miatt. Lehet, hogy nem érdemes a Balatonra jönni télen tíz napra vagy egy hétre, de kettőre, háromra, négyre nagyon is.

Aztán ugye jön a nyár, ami alapvetően a Balatonnak egy elképesztően nagy terhelés. Lakik a térségben 250 ezer ember, akiket július-augusztusban megrohan 1,5-1,6 millió turista, de az infrastruktúra ugyanaz: ugyanazok az épületek, ugyanazok a boltok, ugyanazok a vendéglátóhelyek, amelyek egyébként egész évben 250 ezer embert szolgálnak ki. Ehhez a lakosság érthetően eltérő módon viszonyul, de alapvetően élvezik az előnyeit, a befolyt adóból, turisztikai bevételekből szépülő környezetet, a javuló infrastruktúrát például.

De a hátrányaival is meg kell küzdeniük.

Igen, hiszen vannak hátrányai egyértelműen. Az például egy komoly konfliktusforrás, hogy gyakran a helyiek nem tudják megfizetni azt, amit a vendégek meg tudnak.

Igen, sok turista is úgy érzi, hogy a nyári időszakban már túl drága.

Szegény Balatonnak az egyik legnagyobb tehertétele, hogy a múlt század ’50-es, ’60-as, ’70-es éveiben a szakszervezeti üdültetési rendszer meghatározta az alap hozzáállást, ami még most is él sokak fejében, miszerint „a dolgozó nép fiának járt az olcsó balatoni nyaralás”, az olcsó hekk, az olcsó sör. És ez a nosztalgia elképesztően erősen él tovább, hiszen még rengetegen élnek azok közül, akik a ’70-es, ’80-as években voltak aktívak vagy fiatalok, és elvárják, hogy olyan legyen, mint akkor volt. Ők soha nem fogják tudni értelmezni a 4-5 csillagos helyek árait. Itt kultúrák ütköznek.

Azért talán nem csak a kádárnosztalgiában révedező idősebb generáció háborodik fel a balatoni árakon évről évre, de a bérből és fizetésből élő, most aktív korosztály egy elég jelentős hányadának is értelmezhetetlenek gyakran.

A Balatonnak egy heterogén közönséget kell kiszolgálnia, magyarokat, külföldieket egyaránt, akik különböző igényekkel érkeznek, más-más vastagságú pénztárcával. Jönnek második kerületi kiábrándult festőművészek, tehetős üzletemberek, teljesen átlagos dolgozók, táborhelyet kereső iskolai osztályok – a Balaton,a „magyar tenger”, mindenkié. Szerintünk fontos is, hogy mindenkié legyen.

A héten jöttek ki a KSH legfrissebb inflációs adatai, nem túl biztatóak, ráadásul az árstopok is itt lógnak a fejünk felett: várható, hogy idén is lesz komolyabb áremelkedés a tóparton?

Nekem az a megfigyelésem, hogy a vállalkozók rettenetesen érzékenyek erre, állandóan figyelik az árakat, és nézik, tudnak-e, vagy mennyit tudnak emelni. Plusz azért amellett se menjünk el, hogy a magyar vállalkozók, amikor költségeket kell megtakarítani, vagy amikor bevétel-kiadást kell optimalizálni, akkor nem szeretik a HR állományt csökkenteni, ahhoz nyúlnak utoljára – ami érthető, hiszen a jó munkaerő a legnagyobb kincs. Ettől függetlenül nem biztos, hogy hatékonyan vannak megszervezve a munkafolyamatok, amiben a digitalizáció viszont sokat tudna segíteni. Úgyhogy szerintem az fog történni, hogy bizony a tulajdonosoknak egyrészt gondolkodniuk kell azon, hogy a profitjukból mennyit áldoznak be, mennyit hajlandóak belőle elengedni, másrészt el kell gondolkodniuk, hogy vajon hatékonyan dolgoznak-e, jól vannak-e a folyamatok kitalálva, jól van-e a munkamegosztás a kollégák között kitalálva, optimális-e a nyitva tartás.

A szektor hozzá van szokva a 100%-os intenzitású, vissza nem térítendő állami támogatásokhoz 20 éve. Na most ennek vége van. Guller Zoltán elnök úr is elmondta, a Nagy Márton miniszter úr is elmondta, hogy a nagy fejlesztések, a nagy beruházások korszaka mostanra lezárult. Az elmúlt 12 évben a magyar turizmus annyi fejlesztési forrást kapott, mint még soha azelőtt, most akkor a megújított infrastruktúrát, a megújított szolgáltatásokat tessék eladni a piacon. Ha most az árversenyben nem tudunk jók lenni, mert nem hatékonyak a munkafolyamatok, akkor el kell gondolkodni, jól csináljuk-e.

A teljes interjú itt olvasható.