Csákányok és csajkák: 70 éve zárták be a Badacsony internálótáborát

A heves megyei recski kényszermunkatáborról már valószínűleg mindenki hallott, azt viszont már kevesebben tudják, hogy a Rákosi-rendszer legsötétebb éveiben, 1949 és 1954 között a Badacsonyon is működött egy internálótábor, melynek bazaltbányájából országszerte szállították a macskakőként és a vasúti talpfák alátámasztásaként felhasznált vulkanikus kőzetet.

Mint bármelyik kényszermunkatáborba, a badacsonyi bazaltbányába sem volt nehéz bekerülni a múlt század közepe felé. Elég volt egy kis gyanú vagy kihágás, a rendszer bírálata. Elsősorban Kecskemétről és a környékéről hozták ide a delikvenseket, de többek között Pomázról is érkezett rab. Hajnaltól estig, esőben, hóban és persze a tűző napon is folyamatosan zajlott a termelés. A szögesdróttal körülkerített, szigorúan őrzött táborból az ország számos pontjára szállították a kitermelt bazaltot.

A tábor működését Nagy Imre rendeletben szüntette meg 1953-ban, ám végeleges bezárására hivatalosan csak egy évvel később került sor. A bazaltkitermelés azonban ezután is folytatódott még szűk egy évtizedig. Ma már csak a szintén bazaltból épült szálláshelyek romjai és pár elhagyatott lépcső tanúskodik az itt egykor uralkodó viszonyokról. A tábor létezése az állampárt számára a kádári konszolidáció tükrében már elég kínos volt és a Balaton “Riviéra” imázsába sem illeszkedett, így megpróbálták eltüntetni a nyomokat. Helyszínként mégis feltűnik egy 1967-es filmben.

A Nyár a hegyen című fekete-fehér filmdrámát, mely szinte teljes egészében a bánya területén játszódik, Bacsó Péter rendezte és több nemzetközi díjat is besöpört. A cselekmény egy fiatal, ambiciózus festő történetét meséli el, aki az elhagyatott kőfejtőben szeretne létrehozni egy művészeti telepet. A csavaros alkotás végén az egykori munkatábor múltja egy meglehetősen ötletes és váratlan módon elevenedik fel. Ma vezetett emléktúrákat is szerveznek a helyszínre.