A Nivegy-völgy katonásan sorakozó szőlőkarói között megbújó műemlék szerencsés fekvése és pazar panorámája miatt népszerű kirándulóhely és esküvők celebrálásakor is gyakran merül fel lehetőségként. Kapuján átlépve széles balatoni víztömeg látványa tárul elénk árnyas fügefák ölelésében.
Az Árpád-kori templomot a 12-13. században építhették alapvetően román stílusban egy már meglévő fatemplom alapjaira. Későbbi bővítéseken gótikus jegyek érhetőek tetten. Az épület köré egykor egy Szentbalázs néven dokumentált falucska összpontosult, amely – megannyi környékbeli településsel egyetemben – a török idők viszontagságai során néptelenedett el. A 18. században már Csicsó pusztájaként tartották számon és közigazgatásilag most is Balatoncsicsóhoz tartozik. A Balázs-nap azonban még ma is a környékbeli folklór aktív részét képezi, melynek minden február elején nagyszabású szentmisével és a hozzátartozó torokáldással állítanak emléket. De vajon honnan erednek ezek a hagyományok pontosan?
A katolikus terminológia balázsolásnak vagy balázsáldásnak nevezi, mikor a február 3-ai (vagy az azt követő) misén a pap két keresztezett gyertyát a hívek álla alá helyez az alábbi szavak kíséretében:
“Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”
A szokás Szent Balázs több csodatétele és gyógyítása közül talán az egyik legemlékezetesebbre vezethető vissza, amikor a püspök egy halszálkától fuldokló gyermeket mentett meg a torkához két gyertyát kereszt alakban tartva.
Érdekesség, hogy Babits Mihály Balázsolás című verse is a szentet hívja segítségül egy súlyos gégeműtét előtt: “Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!” – kezdi mindjárt az első strófát a költő.
Az idei szentmisét a festői romtemplomnál szombaton, azaz február 5-én, 13 órakor tartja Tál Zoltán, a Keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébánia plébánosa.