Keszthelyen van az északi part egyik legjobb kávézója

Keszthelyről mindenkinek a Festetics-kastély, azaz a Helikon Kastélymúzeum ugrik be elsőre. Kevesen tudják, hogy számos másik, patinás villa tarkítja a város arculatát. Egy ilyen épület, egészen pontosan a Geisl-villa lett az otthona Keszthely talán legszebb kávézójának, a Tulipánnak, amelyet a hellovidek.hu tesztelt a hétvégén.

Keszthely felé menet már nagyon vágytunk egy jó kávéra, ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a híres Tulipán Kávéházat, hiszen már olyan sokat hallottunk róla. Sok helyen olvastam már, hogy a város egyik – ha nem a legjobb – reggelizőhelye. Reggelizni ugyan nem, de egy finom kávét és egy jó süteményt szerettünk volna. Megnéztük a címet, szerencsére a várost már jól ismertük, így könnyen odataláltunk. A kávézóhoz az út a Helikon park mellett vezet, ami igen szép látványt nyújt, hiszen az úttest egyik felén árnyékot adó hatalmas fákból álló park, a másik felén pedig gyönyörű, régi polgári házak, villák húzódnak végig. Az utca vége felé egy sarkiház tűnik fel egy magas platánfa árnyékában, homlokzatán „Tulipán Kávéház” felirattal. Megérkeztünk. Szerencsére az üzlethez tartozik egy zárt parkoló is, így az autó miatt sem kell aggódni.

Az épülethez tágas udvar tartozik, ahol kerthelyiséget alakítottak ki. Amikor mi odaértünk, az összes olyan asztal foglalt volt, ahol négyen elfértünk volna, így már csak bent tudtunk helyet foglalni. Ahogy beléptünk az ajtón egyből a süteményes hűtővel találtuk szembe magunkat, ami tele volt szebbnél szebb édességekkel. A pultban álló két hölgy pedig kedvesen fogadott minket.

Elfoglaltuk a helyünket. Majd egy gyors kézmosás következett, a mosdó ugyan kicsit szűkösnek bizonyult, viszont nagyon tiszta volt. A kávézó nevéül szolgáló virág természetesen a mosdókagyló széléről emlékezetetett, hogy hol is vagyunk. Aztán ez után átvizsgáltuk az itallapot.

Én személy szerint könnyen szoktam választani, mivel eléggé korlátozottak a lehetőségeim, az ételek, italok tekintetében. Ezért legtöbbször presszókávét szoktam kérni szénsavmentesvízzel, ez most is így történt. Általában fenntartásokkal szoktam kezelni minden egyes kávézást, mivel már megszoktam, hogy igen ritkán tudok az ízlésemnek és az elvárásaimnak megfelelő feketét fogyasztani. Korábban ugyanis baristaként üzemeltettem a saját kávézómat, így „sajnos” szinte minden kávéban megtalálom a hibát.

Mikor mindenki eldöntötte, hogy mit szeretne fogyasztani, egy nagyon kedves hölgy felvette a rendelésünket. Miután jól átvizsgáltuk a sütis hűtő tartalmát természetesen két útitársam választott is belőle, egy bodzás-limeos túrótorta és egy „mindenmentes” csokitorta mellett döntöttek. Kicsit várnunk kellett, hogy megérkezzenek a kért finomságok, hiszen tele volt vendéggel a kert és páran bent is helyet foglaltak. Mikor végül megérkeztek a kért italok és a sütik még egy nem várt frissítő is helyet kapott az asztalunkon. A rendelés felvételnél ugyanis valahogy félreértettük egymást és a bodzás süti helyett bodzás limonádét kaptunk. Amit én annyira nem bántam és gyorsan le is csaptam rá, hogy ha már így alakult, akkor maradjon.

A rendelés többi részével már nem volt gond. Megkaptuk szépen sorban a cappuccinot, a latte macchiatot, a presszót, a sütiket és az üdítőket is. A cappuccinot laktózmentes tejből kértük. Rutinból nyúltam a két barnacukorért, megszoktam, hogy ennyi kell a kávéba. Ez most sem volt máshogy. Mikor mindnyájan belekortyoltunk a kért élénkítőnkbe egyből összenéztünk. Valami nem stimmelt. Egyikünknek sem ízlett. Én próbáltam javítani a helyzeten még több cukorral, de azt az égett ízt nem vette el az sem. A lattén a sok habolt meleg tej ellenére is lehetett érezni a keserű utóízt – amit ugye semmilyen kávé esetében sem lenne szabad. A cappuccinonál is hasonló volt a helyzet.

A sütemények azonban nagyon finomak voltak. A bodza és a lime nagyon kellemesen kiegészítette a túró kicsit savanykás ízét, a „mindenmentes” csokitorta pedig – ahogy fogalmazott édesanyám – egyszerűen mennyei volt. Ezzel kapcsolatban szóba is elegyedtünk a cukrásszal, aki készítette a finomságokat, ugyanis a sütik helyben készülnek, és ahogy mesélte a készítőjük csak is minőségi alapanyagokat használ. Ez mondjuk látszik is és az ízén is érezhető volt. A cukrászhölgy mindazok mellett, hogy isteni édességeket készít, még nagyon kedves és barátságos is volt.

Miközben iszogattuk a frissítőinket ismét kezembe vettem az itallapot, ami nem csak innivalókat tartalmazott. Bőséges kínálat volt reggelikből, salátákból és nassolni valókból is. De széles a kínálat pezsgőkből, kézműves sörökből, égetettszeszekből és likőrökből is. A hidegebb időkre is akad választék, számos tea és forrócsoki közül lehet választani.

Miután jól kitárgyaltuk a villa építészeti megoldásait és azt, hogy milyen jól sikerült eltalálni a falak színeit és a kiegészítőket is, lassan tovább indultunk. Előbb azonban még fizettünk. Az árak a megszokott balatoni árak voltak. Mondhatjuk, hogy magasabb az átlagnál az árszabás, de én inkább a minőséggel vonnék párhuzamot. A sütemények a limonádé teljesen megérte az árát viszont a kávékról ugyan ez már nem mondható el.