Ma is őrzik a kelták kincsét a déli part lankái?

Ma is őrzik a kelták kincsét a déli part lankái?

Egy régi levél szökkentette szárnyra a pletykát a Balatonszemes szomszédságában fekvő Karád és Kötcse közötti területen elásott kincsről. A némi kalandvággyal átszőtt szóbeszédnek pedig még egy médium látomása is hitelt adott annak idején – olvasható a toretro.blog.hu-n.

Létezik egy legenda, egy hatalmas, elásott kincsről, mely valahol Balatonszemestől nem messze, Karád és Kötcse települések környékén rejtőzik. Noha a mendemondákra sokan csak legyintenek, ebben az esetben azért napvilágra került néhány olyan bizonyíték, melyek a legszkeptikusabbakat is elbizonytalaníthatják. A Tó-retró cikke fáradságot nem kímélve rendezte csokorba a tényeket és a fikciókat .

 Ritkán fordul elő, hogy egy legenda esetében a születés körülményeinek dátumáról is rendelkezünk információkkal. Azonban a karádi/kötcsei kincs esetében a Vasárnapi Újság zsurnalisztája lejegyezte a történet kezdetét, mely szerint 1847-ben, Székesfehérváron indult el a szóbeszéd. Ekkor ugyanis fiatal nőt vett le a lábáról egy hirtelen jött betegség, mely (akkori szóhasználattal) delejes álommá, mai kifejezéssel eksztázissá fokozódott. Ebben az álomban a nő előbb napra pontosan megjósolt egy, a város egy bizonyos pontján később kitörő tűzvészt, majd egy rejtett kincsről kezdett beszélni. Sajnos utóbbi esetben a helyszín leírása közel sem volt olyan pontos, mint a szerencsétlenség esetében, hiszen csupán annyit álmodott meg, hogy az értékek Karád környékén egy hegyben vannak elrejtve. Ez azonban bőven elegendőnek bizonyult a legenda szárnyra kapásához.

 A nő ügyvéd férje azonnal Zichy Domonkos püspökhöz sietett (lévén a terület akkor a veszprémi püspökség birtoka volt) és engedélyt kért az ásatások megindítására. Bár az ő lelkesedése pénzhiány miatt hamar alábbhagyott, a nyolcszázas évek második felében még rengetegen próbálkoztak a környéken. A kincsásó lázat tovább fűtötte, amikor 1959 környékén egy újabb bizonyíték került napvilágra.

 Az 1700-as évek legvégén egy huszár szolgált az akkori helyi földbirtokos udvarában. Ő a halálos ágyán egy levelet adott át a katonának (mint legszeretetteb emberének), melyben elásott kincseit ráhagyományozta és helyükre utaló megjegyzéseket is leírt. Mint később kiderült, jobb emberre nem is bízhatta volna titkát, hiszen a huszár úgy halt meg Pécs környékén, hogy senkinek sem beszélt az adománylevélről. Amikor házának új tulajdonosa a régi holmikat szortírozta, egy bibliába rejtve talált rá a levélre. 1859-ben immáron ő szerzett ásatási kérelmet, és kezdte meg a környék átvizsgálását. A levél a kincset már Kötcse és Karád közé tette, ami még így is több tíz négyzetkilométernyi területet jelentett.

 Az első ásatás ebben az esetben fél sikerrel zárult, hiszen javakat nem, csupán egy csodás régi templom romjait sikerült feltárni, ám a pécsi cipőgyárosnak pénze és kitartása is volt bőven. Azt tudta a levélből, hogy a helyszín valahol Kötcsétől délre, egy hegy tetején van. Innen erdővel árnyékolt völgyeken át rá lehet látni a néhány kilométerre lévő Balatonra. A második feltárás már részsikert hozott, hiszen a hegy gyomrában megtalálták a levélben jelzett bikaszarvat és kősót, melyeket a levél útmutatóként jelzett. Ez a történet szál azonban itt megszakad. Vagy a gyáros adta fel a kutatást és kullogott haza sikertelenül, vagy megtalálta a rejtekhelyet és megelőzték, az eredmény végül is ugyanaz.

 A szkeptikusok itt legyinthetnek egy utolsót, hiszen ez a sztori eddig inkább hasonlít egy kalandregényre, semmint történelmi tényekre. Azonban az 1800-as évek végén újra a kötcsei kincsre terelődött a rivaldafény. A naptár 1898-at mutatott, amikor Kötse határában két kincslelet is napvilágra került, néhány nap leforgása alatt. Meglepő módon ezeket a leleteket nem kincskeresők, hanem egyszerű emberek, merő véletlenből hozták felszínre. Az egyik esetben a vetést megelőző talajforgatás közben bukkant elő egy szentségtartó és egy harminc centi körüli, díszes ezüstkereszt, melyeket Mátyás idejéből valónak állapítottak meg a régészek. Ennél is érdekesebb a másik történet, ahol egy férfi gyógyító gyökerek ásása közben talált egy fazék formájú edényt. Ebben 360 darab ezüst pénz hevert, melyeket egyértelműen II. Lipót idejére datáltak, ami egybe esett a huszár történetében szereplő korszakkal. A kötcsei kincsből azonban a mai napig csupán ez a 360 ezüstpénz került elő, ami értékes ugyan, de közel sem neveznék mesés vagyonnak. Azonban maradt még itt néhány kérdés.

 Vajon a nő jóslata és a huszár levele ugyanarról az elásott kincsről szólt (ha hiszünk egyátalán annak létezésében)?

 Lehetséges-e, hogy a nő nem egy hegyről, hanem egy ún. tumulusról, vagyis sírhalomról beszélt?

A környéken ugyanis meglepően sok, a kelták által emelt ilyen sirhant található, mely messziről valóban dombnak, esetleg hegynek néz ki. Ezekben pedig gyakran helyeztek el a halottak mellett értékeket is. Talán a földbirtokos is egy ilyenben talált kelta kincset, majd élete végén visszatemette a maradékot?

 Lehetséges, hogy a dísztelen fazékba rejtett ezüstök azt jelentik, hogy valaki megelőzte a huszár levele nyomán a helyszínre érkező cipőgyárost és az elrabolt kincs egy részét egy otthoni edényben ásta el ínségesebb időkre?

 Még hosszan sorolhatnánk a felvetéseket, ám egy dolog biztos: Kötcse és Karád környékén a mai napig nem került elő a hatalmas, elásott kincs, amely vagy nem is létezett soha, vagy még mindig a megtalálójára vár…  


(A kép csak illusztráció)

Forrás: toretro.blog.hu
Fotó: toretro.blog.hu

Kapcsolódó

Végtelen esőre számíthatunk a hétvégén egy kis széllel és hóval

Pénteken egy mediterrán ciklon előoldalán melegedés érkezik élénk, erős déli-délkeleti széllel, sokfelé kia
Elolvasom

Veszprémi cukrászda lett aranyérmes Luxemburgban

Díszítőcukrászat kategóriában nem akadt legyőzője a veszprémi cukrászda alkotásának a Luxemburgban tartott
Elolvasom

Brutális benzinár-emelkedést hozott a kormány Mikulása tegnap éjjel – mostantól ennyibe kerül az üzemanyag

A gépjármű tulajdonosok és fenntartók nem fogadták kitörő örömmel a kormány tegnap esti sajtótájékoztatóját
Elolvasom