Aki látta, annak nem mondok újat: elképesztően izgalmas verseny volt. Mi tagadás, a Sámánok elrontották a rajtot, pontosabban elrontották nekik, beszorítottak minket a rajthajóhoz, alig volt sebességünk az induláshoz. Nyitottunk a jobb oldalra, már az első cirkálószakaszban volt, hogy vezettünk, de nagyon együtt volt az első három hajó, mi, a hollandok és a spanyolok, az olaszok bal oldalt lemaradtak. Bejöttünk középre, sőt túl balra, elmentünk a követők előtt, szó nincs biztosításról, a szélre vitorláztunk, nem az ellenfelekre. A felső bójához közel a spanyolok lekereszteztek minket hajszállal, fölénk fordultak, túl hirtelen, sebességet vesztettek, mi jobb tempóval elmentünk nekik, jókor fordultunk a bójára, mi sebességgel kerültük, a spanyolok pedig, már alattunk, még mindig nem szerezték vissza a tempót. 70 méter előnnyel kezdtük a hátszelet.
Látszott a cirkálószakaszban, és az első hátszélben is, hogy remekül állítottuk a hajót, lazán futott a cucc a még mindig megmaradt hullámokon. Nagyon szoros volt a hátszél, mi középen biztosítottuk halzolgatva mind a két oldalt, végül a megszokott, több mint tökéletes manőverrel fordultunk alul a kapuban, 180 méter előnnyel. Utánunk 25 másodperccel jöttek a hollandok, 42 másodperccel az olaszok, egy percen kívül a spanyolok. A második cirkálószakaszban a jobb oldalt választottuk, ott jobb volt a szél. Mindenki lógott. Egy backbordos beigazítás után újra a jobb oldalt védtük. Közben ITA és NED egymással foglalkozott, 800 méterrel a felső bója előtt 184 méterrel vezettünk. Csak a szélre vitorláztunk itt is!
Az utolsó bóját elsőként vettük, utánunk 46 másodperccel jöttek az olaszok, 52 másodpercre a hollandok, a spanyolok 1 percen kívül. A befutó hátszélben nagyon lecsökkent a szél. Bakóczy Robi leheletfinoman ültette rá a hullámokra a magyar hajót, be-belobbant a genakker, a hullám néha jobban vitte a hajót, mint a szél. A pálya bal oldalán mintha több lett volna a szél, beigazítottunk arrafelé, de csak középig.
300 méterre a céltól 200 méter előny csak elég lesz.. De annyira foltos lett a szél, hogy izgalmas lett még így is a vége. 29 másodperccel futottunk be a pálya bal oldalán besurranó olaszok előtt, 52 másodpercnél jöttek a hollandok, és a szokásos egy percet a célban is megkapták a spanyolok. Előkerült egy hatalmas magyar zászló a fedélzeten, és a Sámánok úgy ünnepeltek, ahogy csak a magyarok tudnak… Pezsgő is előkerült bőven, a fedélzetről élőben bejelentkező riporternő pedig megtanulta az igazi magyar csatakiáltást…
Berecz Zsombor csapatkapitány az élő adásban elmondta:
„Egyénenként nem mi vagyunk a legjobb vitorlázók, de mint csapat, mi vagyunk a legjobbak. Ha elhiszed, hogy győzni tudsz, akkor nyerni fogsz. Ilyen egyszerű.”
Amikor a riporter a szélfordulók felismeréséről kérdezte Zsombit, egy kis idegenforgalmi propaganda is belefért az interjúba: ajánljuk mindenkinek, hogy jöjjenek edzeni a Balatonra!
Rutinosan megkérte a riportert, hogy magyarul is hadd üzenhessen a magyar szurkolóknak.
“Srácok, nagyon szépen köszönjük a drukkolást! Érezte az egész csapat végig a három héten keresztül. Mi vagyunk a legbüszkébbek, hogy boldoggá tudtunk tenni benneteket és be tudtuk bizonyítani, hogy mi vagyunk a legjobbak!”
Csapat világbajnok tehát Magyarország, a Sámánok, ezüstérmes Olaszország, a bronzérmet a hollandok nyerték.