Varga Imre előtt tiszteleg Siófok

Varga Imre művészeti díjat alapítottak Siófokon és emellett egy szobor és egy sétány is tervben van, amelyeket a közelmúltban elhunyt, Kossuth-díjas szobrászművész neve fog fémjelezni.

 „Az önkormányzat nehezedő anyagi lehetőségei ellenére sem merült fel, hogy lemondjunk a szoborról” – jelentette be Lengyel Róbert polgármester a SiópArt bemutatóján; a kulturális folyóirat teljes idei első számát Varga Imre emlékének szentelte.

A folyóirat-bemutatóra eljött a decemberben elhunyt szobrászművész szintén szobrász fia, Tamás is; ő készíti édesapja szobrát a szülővárosnak, Siófoknak.

Két Imrével tud üzenni Siófok a nagyvilágnak: Kálmán Imre és Varga Imre műveivel – ezt már Balázs Árpád, Siófok korábbi polgármestere mondta, aki Varga Imre barátjának vallhatta magát. A korábbi városvezető a SiópArtban arra emlékezik: egymás mellett feküdt a kilencvenes évek elején a városi közüzemi cég raktárában Lenin és Jézus Krisztus – mindkettő kapcsolódott Siófok első díszpolgárához, hogy hogyan, kiderül az írásból.

Lengyel Róbert, Siófok jelenlegi polgármestere a bemutatón és a folyóiratban is azt idézte fel: a Lengyel- és a Varga-ősök 110 éve egyazon szekérkaravánnal keltek útra a Délvidékről, Bácskából, hogy végül Siójuton találjanak birtokot maguknak – olvasható a siofoki-hirek.hu-n.

Farkas Sándor nyugalmazott sebész főorvos ezúttal mint a Siófoki Alkotók Körének alapító alelnöke emlékezett; Varga Imre volt a kör alapító elnöke és első összejövetelüket a szobrász siófoki villájában tartották. Marton Mária, aki könyvet írt a művészről, arról beszélt: Siófokot és Párizst emlegette leggyakrabban, amikor készült a könyv, elhozta őt Siófokra is, és már akkor azt mondta, hogy egyszer majd itt szeretne örökre megpihenni.

Az azóta már szintén elhunyt siófoki díszpolgár, Csiszár Elek festőművész arról írt a folyóiratnak: 1976-ban közös kiállításukkal nyílt meg a Siófoki Művelődési Központ. 1997-ben aztán az izraeli testvérvárosban, Netanyában volt közös kiállításuk, egy hetet töltöttek együtt a Szentföldön.

És egy újabb, ma már nem élő díszpolgár a sorban: Matyikó Sebestyén József költő, etnográfus, múzeumigazgató (akivel még rokonok is voltak, a Csepeliek révén) Varga Imrének írta:

„A teraszon ülsz. Nézed a vizet,

a part öblén egykor kikötésre

használt, évgyűrűktől glóriás

parti fűzfát… előtte tüzes föveny.

Itt fürdünk nyaranta,

gyermekkorom óta a Szigetből

feltöltött „negyvenhódas” és

vízszűrő közti szabad partszakaszon…”

(A teljes vers a SiópArtban).

Az emlékkötet egyik érdekessége, hogy Varga Imre szavaival mutatja be Siófokon látható alkotásait. Ebből tudható, hogy „amikor Párizsban jártam, a nagykövet egyik nap a prostituáltak utcáját mutatta meg, valami szívszorító látvány volt, ahogyan ezeket a félmeztelen lányokat láttam neccharisnyában álldogálni a kapuk előtt, a kapuk alatt, miközben esett a havas eső”. Ebből született a Fő téren látható négy alak, a Várakozók (Esernyősök).

Az ugyanott látható Hősi emlékműről (avagy Mementó a II. magyar hadseregért) pedig ezt mondta az alkotója, aki 1943 és 45 között a légierőnél szolgált pilótaként: „A második magyar hadsereg nyomait 1944 kora telén repülőgépről láttam…Először azt próbáltam kimondani, amit ott kint láttam. A sírokat, a földbe szúrt ócska, 36-os puskákat és a rájuk helyezett rohamsisakokat. Hát erre emlékeztem, amikor megcsináltam a fej, láb és kar nélküli katonákat, akik menetelnek hazafelé. Egy értelmetlenül felkurblizott álöntudat, hazug jelszavak, hamis nemzeti tudat kísérte őket. 180 ezer halott emlékére készült ez a szobor…”