“A klímaválság nem a távoli jövő problémája. Megérkezett a jelenbe, már a küszöbünkig jutott. Minél melegebb lesz, annál nagyobb lesz a nyomás”
– hangsúlyozta Christoph Heinrich, a WWF természetvédelmi igazgatója.
A jelentés az éghajlati válság hatását vizsgálta 13 kiválasztott állat- és növényfaj esetében. Ezek között olyan, Európában őshonos fajok is szerepelnek, mint a kakukk, a dongó vagy a tengerparti sóvirág, amelyet a tengerszint emelkedése fenyeget.
A tojásait más madárfajok fészkébe rakó kakukknak sajátos költési technikája okozhatja a vesztét. A kakukk 7000 kilométert tesz meg téli szállásáról hazatérve, és ha a gazdamadár az emelkedő hőmérsékletek miatt korábban költ, a kakukk lekésheti az első költési szezont, meg kell várnia a másodikat, amely általában május közepén kezdődik, így nehezebbé válhat a szaporodása.
A poszméhet, más néven dongót a túlhevülés fenyegeti, főleg olyan melegebb éghajlatú országokban, mint Mexikó vagy Spanyolország, de ritkábbá vált a hűvösebb éghajlatú térségekben, így például Németországban is. A dongók az Alpok térségekben a magasabb mezőkre szorulhatnak, ahol kevesebb életteret találnak, de fenyegetik őket más tényezők is, köztük az intenzív mezőgazdaság is.
Az ENSZ Éghajlati Kormányközi Testületének (IPCC) tanulmánya alapján a WWF külön fejezetben taglalja az 1,5 és a 2 Celsius-fokos felmelegedés hatásait.
Az 1,5 fokos felmelegedés esetén a növények 8 százaléka veszíti el elterjedési területének több mint felét, 2 fokos felmelegedés esetén már a növényfajok 16 százalékával történik ugyanez. A gerinces fajok négy százaléka 1,5 fokos felmelegedésnél elveszti élőhelyeinek több mint felét, 2 fokos felmelegedésnél a fajok 8 százalékánál következik be ugyanez.