A temetőt, amely ma műemlékileg védett besorolásnak örvend, az 1770-es években nyitották meg, de nem ez volt a település első sírkertje. Egyaránt szolgál katolikusok és reformátusok végső nyughelyéül. 64 szív vagy ovális alakú sírkő lelhető fel a területen, ezek feltételezhetően valamikor a 19. század első felében keletkezhettek.
Sok helybéli monda, legenda és magyarázat kering a temető furcsa formáiról, de a legismertebbet talán Eötvös Károly vetette papírra “A balatoni út vége” című írásában:
“Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.”
A közben műemlékké nyilvánított temető sírjait az Országos Műemléki Felügyelőség restaurálta 1980-ban, de sajnos utána közülük többet megrongáltak, sőt el is loptak ismeretlen tettesek. A végső helyreállítási munkálatokat az önkormányzat végezte el a ’90-es évek végén, melyeknek során régi dokumentumok és anyakönyvi kivonatok alapján több nehezen olvasható felirat is megújulhatott.
Fotók: balatonudvari.hu