A templomromtól körülbelül 100-150 méteres távolságban áll a magányos falmaradvány, amelynek építését bizonyos források a római, mások pedig a középkorra teszik. Sajnos alig maradt fent használható információ az épület keletkezésével kapcsolatban, de a jelenlegi romok inkább a középkori eredetre engednek következtetni. Olyan feltételezések is akadnak, melyek szerint a veszprémi püspökség Káli-völgyi épületének romjairól lehet szó.
A területen a környező, sóstókáli házak építőelemei is fellelhetőek szórványosan. A délnyugat-északkeleti irányú falazatot bazaltból, illetve mészkőből rakták. Öt lyuk is látható rajta, amelyek a gerendákat voltak hivatottak tartani annak idején a feltehetőleg lakóépületként funkcionáló objektumban.
A fal állapota sajnos enyhén fogalmazva sem tekinthető kielégítőnek. A kötőhabarcs számottevő mértékben veszített a szilárdságából az évszázadok alatt és ki tudja meddig fogja még össze az alkotórészeket. Részletes régészeti feltárása és konzerválása egyenlőre még nem történt meg. A rom környezetében jelentős bozótosodás tapasztalható.