Az ilyen jellegű krátertavak (másképpen kőtálak) kialakulásának körülményei még ma sem pontosan ismertek, de valószínűleg a bazaltláva kiömlésekor keletkezhettek olyan mélyedési pontokon, amelyet a folyékony vulkanikus anyag valamilyen oknál fogva nem tudott tökéletesen kitölteni. A bazalt remek vízzáró adottságainak köszönhetően a csapadékvíz ezeken a helyeken meg tudott maradni hosszú távon is.
Név szerint említve, a Bonta-tó, a Bika-tó, a Barkás-tó, a Monostori-tó, a Kálomis-tó és a Kettős-tó is enyhén savas, lápi vízháztartással bírnak. Az ilyen környezetek többnyire a mocsári növényzet elterjedésének kedveznek, így többek között a mocsári kányafű és a mételykóró egyedeit figyelhetjük meg, melyeket ritkábban a védett buglyos boglárka társasága is kiegészíti.
A változékony vízállás dacára az ilyen tavak sokszínű élővilág kialakulását teszik lehetővé. Elsősorban az olyan kétéltű populációk kedvenc tenyészőhelyei lehetnek, mint a vöröshasú unkák, ám ez leginkább azokra az állóvizekre igaz, melyek csak viszonylag ritkán száradnak ki, így van esély kisebb nádasok kialakulására.
Fotók: orszaglato.hu