Az egyeneszáródású, egyhajós templom a tihanyi apátság egyik összeírásában jelenik meg első alkalommal a Pilip nevű uradalmi major részeként, de a következő évszázadok során az Atyusz nemzetségnek, az Örsi Cibrián és a Fülöpi családoknak, valamint az almádi apátságnak is voltak itt birtokai. Révfülöp elődjét végül a török sereg katonái pusztították el, annak templomával együtt 1548-ban.
Az épület déli oldalán található a sekrestye, bejáratai pedig nyugati és déli tájolásúak voltak. A nyugati, félköríves kapu vöröshomokkőből készült. Síkfödém fedhette a hajót, a sekrestyét és a szentélyt pedig valószínűleg dongaboltozat borította. A hajó falai és annak diadalívei szinte eredeti magasságukban maradtak fenn, de a szentélynek ma már csak az északi oldala áll.
A török támadás után a falu elnéptelenedett. A második aranykorához vezető fellendülést a révforgalom megélénkülése hozta el a 18. század második felében. A Fülöpi templomrom maradványait azonban csak 1953-ban állíttatta helyre a korabeli műemlékhivatal, részleges felújítása pedig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jóvoltából történt 2000-ben.