Az egykori szovjet, katonai lakótelep Nagyvázsony községétől mintegy 8-9 kilométerre épült a déli Bakonyban egy 32 hektáros területen. Az itteni bázis és vele együtt az épületkomplexum építési munkálatai 1968-ra fejeződtek be bizonyos források alapján a magyar állam finanszírozásával. A szentkirályszabadjai lakótelephez hasonlóan itt is az orosz katonák éltek a családjaikkal a Kádár-korszakban, ami összesen 3-400 embert jelenthetett.
Az oroszok akkoriban csak “Kisvárosként” hivatkoztak rá. Volt itt iskola, vegyesbolt, sportpálya, fodrászat, orvosi rendelő, sőt még könyvtár is. Ám az idilli külcsín ellenére ez volt az egyik legszigorúbban őrzött orosz laktanya az országban. Szögesdróttal átszőtt elektromos kerítésekkel és őrtornyokkal. A Magyar Honvédség egy korábbi vezérkari főnöke megerősítette azt az információt miszerint a bázison ebben az időszakban nukleáris robbanófejeket is tároltak.
A szürreális kisváros virágzásának ebben az esetben is a rendszerváltás vetett véget. A szovjet katonák 1990-es kivonulásával teljesen néptelenné vált, ami pedig nem volt lebetonozva, annak kisvártatva lába is kélt. Ezután a honvédség fennhatósága alá került, ám tervek és erőforrások hiányában jelenleg is az enyészet mardossa. A legutolsó információk szerint csak engedéllyel látogatható.