A hivatalosan Játszó macska nevű köztéri alkotást Gyulavári Pál hívta életre mészkőből, installációja 1981-ben történt. A hatalmas kőgolyóból kimunkált macskafej óriási karmaival egy füves területről nyúl át a járda szegélyén egy helyijáratos buszmegálló mellett. A fej és a mancsok egy mészkőlemezkékből megformált testben futnak össze, mely két további lábba és egy farokba ível tovább.
“Eleinte nagyon tanácstalan voltam, hogy mit is kéne csinálni, azt tudtam, hogy valami nagy méretű dolgot, ami konkurál a házak tömbjeivel, de van benne valami ’csemege’, ami miatt közelről is érdemes megnézni, önmaga körül szervezze a teret, és legyen benne valami játékosság, ugye a gyerekek miatt” – összegezte vívódásait és esztétikai alapelveit a tervezési fázis kezdetén a művész, Gyulavári Pál az Indexnek.
A kőplasztika megalkotásakor a közép-amerikai olmék bazaltfejek, illetve a perui, úgynevezett Nazca-vonalak szolgáltak inspiráció gyanánt. A két misztikus relikvia esztétikumának összeolvasztásából született meg végül az emblematikus szobor, amely annyi generáció gyermekeinek okozott már örömet az Erdődy Pálffy Tamás és a Bezerédi utca sarkán.
Fotók: Bődey János / Index