Bakancslistás helyek a Balaton körül – Nagykeszi templomrom, Gyepükaján

Megannyi sorstársához hasonlóan Nagykeszi is a török hódoltság idején néptelenedett, majd pusztult el teljesen. A valaha volt település templomának romjai viszont szerencsére megőriztek egy apró szilánkot az eltörlődő múltból. A maradványok közé az idők folyamán pedig még egy gyönyörű vadkörtefa is gyökeret eresztett.

A templom első hiteles említésének dátuma nem teljesen tisztázott, de egyes források 1230-ra teszik. Azt tudni még egy 1346-os okiratból, hogy az épületet Szent Péter tiszteletére emelték. A falu neve a honfoglaló Keszi törzsnévből eredeztethető, csakúgy mint Papkeszi vagy Gyulakeszi esetében. A 15. és 16. századi dokumentáció Szentkirálykeszi néven említi.

A keletelt tájolású szentély megépítése körülbelül a 13. század második negyedére tehető, valószínűleg nem sokkal a tatárjárás után. Háromemeletes tornya minden bizonnyal védelmi funkciót is betölthetett egykor. A törökök térhódítása ezt a térséget sem kímélte, így Nagykeszi is hamar a szomszédos falvak szomorú sorsára jutott. 1548-ban már úgynevezett puszta községként hivatkoznak rá.

2000-ben egy kőkeresztet is állítottak a romnál Nagykeszi emlékére. A helybéliek által csak csonka toronyként emlegetett ruina Gyepükaján és Káptalanfa irányából egyaránt megközelíthető. A ligetes, mezős környezet tágas, szabad terei között árválkodó rom olyannyira romantikus látványt nyújt, hogy Gyepükaján még a címerén is annak piktogramját viseli.