A régészeti szempontból is páratlannak minősülő leleteket az 1900-as évek elején tárták fel, de a térség részletes felderítése gyakorlatilag még a mai napig is folyik. A gazdaság 30-40 fő- és mintegy 100 kisebb, melléképületből állhatott. Területét kb. 9 hektárra becsülik, melyet kőfal határolt szabálytalan négyszög alakzatban.
Római kori tárgyak már a 18. században is bukkantak elő a környéken, ám a terület teljes körű, tudományos feltérképezése csak 1906-ban vette kezdetét Rhé Gyula régész irányításával. A fokozatosan elmélyülő ásatások során hamar világossá vált, hogy a Dunántúl legjelentősebb, ilyen jellegű villájáról van szó.
Balácapuszta büszkesége mediterrán hatású romkertjével és ódon hangulatú falaival ma modern eszköztárral ellátott, látogatható régészeti bemutatóhely és közösségi tér, amely megannyi kirándulásnak, koncertnek és képzőművészeti kiállításnak ad otthont.
Fotók: sumidamagazin.com