A Vörös Kápolnát a helyi evangélikus felekezet egyik tagja és egyben gondnoka, Bárány Pál építtette a 19. század közepén, akinek családját súlyos tragédia rázta meg 1849-ben, két gyermekét és feleségét is elveszítette ugyanabban az évben. A templom 1857-es megépülése után földi maradványaikat átszállították annak sírboltjába, hogy itt leljenek végső nyugalomra, majd végül Bárányt magát is ide temették.
A család férfi ága Bárány Dénessel kihalt, így annak ingatlanjai anyai ágon öröklődtek tovább. Így szállt a birtok gyulai Gaál Gasztonra 1902-ben, aki szintén a sírboltban nyugszik 1932-ben bekövetkezett halála óta.
Csakúgy, mint a Kék Kápolnát, Galántai György festőművész nagy vihart kavart, neo-avantgárd ambíciói a temetődomb vörös szentélyét is elérték a ’70-es években, persze a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság beleegyezésével. Így vált az egész domb az absztraktabb képzőművészetek és a korabeli kereszténység egyfajta fura mixtúrájává, ami persze semmilyen megvilágításból sem igazán illeszkedett a szocialista kultúrpolitikába, de azért néhány kalandos évet így is lehúzott ebben a minőségben. A két kápolna a mai napig is kiállítóteremként funkcionál. A legutolsó felújítást a 20. század végén eszközölték Kampis Miklós tervei nyomán.
Kiemelt kép: mapio.net